A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
32 ténységgel. - Feltehetőenaz a hatalmas tömeg, amely a Néró féle üldözés idején halt meg keresztény hitéért, rabszolgákból és felszabadított rabszolgákból állt leginkább. A vezető osztályhoz tartozó keresztényeknek vagy sikerült Néró őrülete elől elmenekülniük, vagy magának a császárnak nem volt bátorsága ahhoz, hogy ezeket az előkelőket kínhalálra ítélje. De az első század végén az üldözöttek közt már szép számmal voltak előkelők is. Acilius Glabrion például konzul volt, Flavius Clemens is konzul, hozzá még Domitianusnak unokatestvére. Amikor Antiőchiai Szent Ignác utazás közben levelet ír a római híveknek, azt kéri, hogy ne akadályozzák meg vértanúságát. Ebből is következtethetjük, hogy az első század végén az egyházhoz befolyásos emberek is tartoztak. A magas állásokban lévőszemélyekcsatlakozását az is segítette, hogy a keresztény hitre térve nem kellett állásukat elhagyniok. A hit csak azt kívánta tőlük, hogy állásukban is juttassák érvényre keresztény életelveiket. Az üldözéseket hosszabb-rövidebb békés idők váltották fel. De a békés terjeszkedés nem változtatta meg a római egyház társadalmi összetételét. A hívek zöme a második században is kisemberekből, rabszolgákból, felszabadított rabszolgákból, iparosokból, kereskedőkből tevődött össze. A második század közepén azonban már szép számmal találunk a római keresztények közt tehetős embereket is. A pápa által létesített első karitász intézmények működését ezek bőkezűsége tette lehetővé. Egy ilyen tehetős kereszténynek az életét közelebbről is ismerjük. Rus pápa testvéréről, Hermasról van szó, akinek Pastor című írása az ókeresztény irodalom egyik legbecsesebb darabja. Már beérkezett üzletember volt, amikor keresztény lett. De csak névleg keresztény, mert pénzügyei teljesen lefoglalták. Amikor aztán egy üzleten mindenét elvesztette, szigorú asz- kézisre adta magát és saját példájával illusztrálta az evangélium i- gazságát: senki nem szolgálhat két úrnak, a pénznek és az Istennek egyszerre. A gazdag keresztények közül nem egyedül Hermas végezte csőddel. Az első keresztény bank megalapítója, Carpoforus, keresztény hívek betétjeinek a kamatából támogatta a római egyház özvegyeit. Ennek a keresztény bankárnak volt rabszolgája és ügynöke Callixtus. Amikor Carpoforus bankja csődbe kényszerült, mert a zsinagóga nem adta vissza a kölcsönt, amit Callixtustól kapott, a bankár rabszolgáját mérgében a legembertelenebb munkák egyikére, a malomkő forgatására kényszerítette. Callixtus, hogy sanyarú helyzetéből szabaduljon, egy szombaton elment a zsinagógába és követelte, hogy
