A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

P. Orbán Miklós, S.J.,

31

AZ ŐSEGYHÁZ TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉSE

Múltkor írtunk azokról a szociális intézményekről, amelyekkel a pogány Róma tehetős polgárai, de maga az állam is igyekezett a nyomorgókon segíteni. Most a római egyház szeretetműveit fogjuk bemutatni.

Hogyan gyakorolta az Örök Városban az első idők kereszténysége a felebaráti szeretetet? Milyen karit ás zműveket létesített a katakombák egyháza? - Hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk, először azzal kell tisztában lennünk, milyen is volt a kereszténység első három századában a római egyház szociális rétegződése?

A római egyház legelső hívei azok közül a zsidók közül kerültek ki, akik már Jeruzsálem pusztulása és a palesztínai zsidóság szétszóródása előtt az Örök Városban kereskedő- és iparosként éltek. Ezek közül kettővel, Aquilával és Priszcillával Szent Pál apostol Korintusbán találkozott. Az iparos házaspárt sok más zsidóval e- gyütt Claudius űzte el Rómából, mert 49 körül a római zsidók körében az evangélium hirdetése következt&en amolyanforradalom keletkezett. Erről Claudius életrajzában Suetonius is megemlékezik, a- mikor ezt írja: "Claudius a zsidókat, akik Krisztus ügye miatt állandóan nyugtalankodtak, Rómából kiűzte". Tehát a római egyház első hívei a zsidók voltak. Ezekhez hamarosan mások is csatlakoztak, mégpedig a legalsóbb társadalmi rétegből: nincstelen emberek, rabszolgák, felszabadított rabszolgák, akik pogány uruk vagy a császári palota alárendeltjei voltak. A kereszténységet éppen ezek vitték el a magasabb néposztályok körébe. így Claudius uralkodása végén az üldözött keresztények közt egy előkelő származású nő, Pomponia Gre- ciria is volt. Családi törvényszék előtt kellett "babonájáért" felelnie. Felmentették, talán azért, mert férje is rokonszenvezett a kérészT