A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
12 A KERESZT Kétdolog összecsapásabennürik - összeütközés például két kötelesség, vagy a ránk rontó szenvedés és belső vonakodásunk, i- szonyodásunk között: ez a magja, a "kereszteződő" közepe. De ez még nem kereszt. Ez a terméketlen, a kifejletlen szenvedés. Nem is lesz ke- reszttémindaddig, amíg ennyiben marad, amíg csak őrlődünk magunkban a konfliktuson. Mi kell ahhoz, hogy a kereszt igazi keresztté lehessen? A szentpáli szóval: "longitudo... latitudo... sublimitas... profundum... " - hosszúság és szélesség, magasság és mélység... Lefelé: belegyökereztetni a földbe, reális valőságérintkezést adni neki. Megkeresni a természetes okokat, a lehetséges enyhítő eszközöket. Fölfelé: belenöveszteni a természetfölöttibe, kapcsolatba hozni Istennel, az ő Gondviselésével. Széltében: kétfelé - kinyúlni az emberek után, belekapcsolódni a közösségbe, segítve és segítséget kapva, észrevéve és megosztva mások szenvedését és beengedve a szívünkbe az igazi szeretetből fakadó részvét könnyítő melegét, - nem pedig csak magunkat látva önzőn és sebzetten begubőzni. íme, a kereszt négy szára. Es mindezek fölött a lényeg: "scire etiam supereminentem scientiae caritatem Christi" (megérezni, megismerni a szenvedésben Krisztus minden ismeretet felülrmulő szeretetét). Ez a kereszt pirosán lüktető szíve. Amint nemrégiben láttam egy szép örökmécsesen: a keresztet alkotó négy kovácsoltvas szár közepén pirosán izzik a kicsi mécses. Nem kereszt az, ami nem Krisztussal függ össze; nem kereszt, ha nem Ot látom rajta valamiképpen; nem kereszt, ha nem az O szenvedésének titokzatos meghosszabbítását élem át benne; testének, az egyháznak javára. Ha tehát az a tapasztalatunk, hogy a szenvedés könnyen kibillent egyensúlyunkból, gondoljuk csak át, amit az imént mondtunk a kereszt négy száráról. Ha mégis úgy látnánk, hogy életünkben a kereszt gyümölcstelen maradna a magunk és mások számára, imádkoz- zuk csak jobban a magunk életébe azt a kis piros szívet. Mert a mi kiváltságunk az, hogy a szenvedést megváltó keresztté alakíthatjuk. Azért, aki "mint keresztény szenved, dicsőítse meg ezzel is az Istent... " (Péter első leveléből 4,16)
