A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
8 Po Babos István, S. J. bíínbánat: pálfordulás életünkben Ki hallott ilyet? Isten müve a bánat. Ezt is bizonyára az "új" egyházban találták ki 1 Mi szerepe marad akkor az embernek? Nemde a részeg, és nem a kocsmáros bánja, hogy sokat ivott? Vagy a tolvaj, és nem abíró, hogy lopott? Mikor a csalót leleplezik, mennyire szégyenkezik! A házasságtörő, mikor a törvényes férj kergeti, mennyire bánkódik? Mind “azt mondják: Csak ezt ne tettem volna! - Az lehet, hogy bánják tettüket, de ez még nem jelenti azt, hogy bánatuk is van. A hitetlen és önző ember is bánkódhat tettei miatt. Főleg, ha ezek kellemetlenséget okoztak neki. Bánata azonban csak a hívő embernek lehet, és ez a bánat elsősorban Isten műve. Olvassuk el a tékozló fiú történetét. Figyelmünk elsősorban afiúna- kad fenn és az ő történetét követjük. Megható, amint elzüllése után visszatér az apai házba. Ha közelebbről megvizsgáljuk a fiú esetét, belátjuk, hogy jól felfogott érdekei szerint cselekedett. Bolond lett volna, ha nem így tett volna. A történet olvasása közben szenteljünk kissé több figyelmet az apa személyének. Az újabb Szentírás-kiadásokban nem is "A tékozló fi- ú", hanem "A szerető apa" címmel közlik a történetet. így akarják felhívni a figyelmet a történet lényegére, az apa (Isten) megbocsátó szeretetére. Az apának minden joga meg lett volna, hogy elforduljon fiától. De nem ez történt, mert a példabeszédben szereplő apa nem akárki, hanem a legszeretőbb apa, az Isten. Ó mindig visszavárta, mindig szerette a fiát. Amikor megjött, a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. Az apában nem a földi igazság, a jogos felháborodás, hanem a szeretet győzött. A fiú visszatért, mert az apa és apai ház szeretete vonzotta. A bűnös visszatér az Istenhez, mert Isten vonzza. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a bánat Isten műve. Nem a vas megy a mágneshez - mert meggondolta magát - hanem a mágnes vonzza a vasat. A vas megtöltődik mágnesességgel és többé nem tud ellenállni a vonzásnak.
