A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

9

Mint minden hasonlat: ez is sántít. A vas tehetetlen, mi emberek szabadok vagyunk. A vas nem tud ellenállni a mágnesnek, mi ellenállhatunk Isten vonzásának.

Amikor bunt követünk el, kivonjuk magunkat Isten hatásköréből. Magunk feje után megyünk, követve a jelszót: En tudom, mi jó nekem. Makacsságunk ellenére, Isten soha nem szűnik meg szeretni bennünket. Állandóan visszavár, mint az apa várta a fiát. Állandóan vonz, mint a mágnes a vasat. Rajtunk áll, és csak elhatározásunktól függ, hogy engedünk-e Isten vonzásának. Mint a tékozló fiú: meggondoljuk, hogy mi válik javunkra. Belátjuk, jobb nekünk, ha Istenhez ragaszkodunk. Mikor erre az elhatározásra jutottunk, megszűnünk ellenállni az Isten vonzásának: az Isten szeretete magával ragad bennünket. Ezért mondhatjuk teljes joggal, hogy a bánat Isten műve, mert az Isten az, aki vonz, aki állandóan szeret bennünket. Ez nem jelenti azt, hogy az embernek semmi feladata nincsen. Mint említettük: az ember ellenállhat, vagy engedhet Isten vonzásának. - Mit is mond a Szentírás az Isten és az ember közötti kapcsolatról a bűribánatban?

A Szentírás tanítása.

Az Ószövetségben főleg Isten hűségét hangsúlyozzák a szent írók. Szinte állandóan azt bizonygatják, hogy Isten "állta a szavát", és hűséges maradt ígéretéhez, nem hagyja el az embert. "Örök szeretettel szeretlek téged, azért könyörületességemben magamhoz vontalak téged". (Jeremiás 31,3) - Az Újszövetségben Isten hősége kivirágzik a szeretetben. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". (Jn. 3,16) Erről a nagy szeretetről beszél a szerető a- pa története, az elveszett bárány, az elveszett drachma példabeszéde. Szent Pál így foglalja össze Isten hozzánk való viszonyát: "Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus alkalmas időben meghalt abű- nösökért. Pedig az igazért is alig hal meg valaki. Legföljebb jóemberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. " (Róm. 5,6-9) Az egész Szentírás nem más, mint Isten nagy emberszeretetének története. Mit vár tőlünk az Isten? Az Ó- szövetségben hűséget, az Újszövetségben a hűség kivirágzását: vi- szont-szeretetet.

Nyilvános élete elején Jézus így kezdte prédikálását:’Beteljesedett az idő és már közel az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot és higy-