A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

7

GYÜMÖLCSOLTÓ...

Talán egy nyelv se fejezi ki a Boldogságos Szűz március 25-i ünnepét olyan szépen, mint a magyar.

Elsősorban mindenbizonnyal azért kapcsolódott ehhez az ünnephez e szép név, mert a tavasz elejére esik, a- mikor az ágak végén ott forr az új tavasz élete és csak egy-egy melegebb napra vár, hogy felszakítsa a fa kérgét és kibontsa bimbóját és virágját. E termékeny és az élet iránt fogékony időben szokták a vadhajtásba a nemeset beoltani.

De jelképesen is lehet e szép kifejezést használni. Mi ennek a szép Mária-ünnepnek a titka? A második isteni Személy megtestesülése. Az egyházatyák szerint csodálatosabb titok, mint a teremtés. Az Úristen jóságának és emberszeretetének legnagyobb bizonysága. A megváltás művének kezdete és alapja, a természetfölötti Valóság legnagyobbfokú kiáradása.

"Ekkor lett az örök Ige szűz méhednek szűz gyümölcse..." - énekli lelkesen az otthoni vecsernyéken buzgó népünk. - Nem vadhajtásba olttatott be Urunk szent embersége, mert az a gyümölcs annyira szent és áldott volt, hogy már előzőén megóvta és a kegyelem pompázó virágába borította az ágat. A Boldogságos Szűz a szeplőtelen fogantatás nagy kiváltsága miatt teljes lelki tisztasággal, tökéletes érintetlenséggel fogadta méhébe Isten örök Igéjét és hozta e világra méhének áldott Gyümölcsét.

Mennyi lelki édességet, kegyelmi újulást, gyógyulást és egészséget hozott e Gyümölcs a világra! Szent vallásunk minden vigasztalása, a hit ereje, remény szárnyalása, a szeretet támogatása mind a megtestesülés titkára vezethető vissza. Kétezer esztendő óta a Boldogasszony Gyermekét százezrek és milliók szeretete veszi körül, és mindig voltak és lesznek, kik ezer halált is vállalnának érte.

Áldjuk a mennyei Atyát, ki Szent Fiát adta értünk, magasztaljuk Jézus Krisztust, ki nem vetett meg bennünket és eljött megváltásunkra és köszöntsük Boldogasszonyunkat szép tavaszi ünnepén.

EGY SZENT IMADSAGA... Amikor Assziszi Szent Ferenc az imádság óráiban Isten végtelen tökéletességéről elmélkedett, az elragadtatás hangsúlyával ez az imádság tört fel ajkáról; "Ki vagy Te, én Istenem, és ki vagyok én? Te a bölcsességnek, a türelemnek és minden tökéletességnek mélysége... Én a tudatlanság, a tehetetlenség, a bűn és mindenféle tökéletlenség mélysége vagyok. Te vagy a lét, én a semmi... "