A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
46- Tenni, értünk?- Igen. Például, van-e elég román szentírásuk? A férfi, akiről kiderült, hogy az egész romániai felekezet titkára, élesen rám nézett. - Önnek román szentírásai vannak? Áthozta azokat a határon?- Igen, vannak szentírásaim! Egy ideig gondolkozott, majd határozottan mondta; - Nincs szükségünk szentírásokra! Ön pedig semmiféle körülmények között se keressen fel otthonomban, s más hívőt se látogasson meg. Remélem megérti... Én azonban úgy véltem, hogy segítségért való kiáltást fedezek fel gyanakvása mögött. - Rendben van, felkereshetem akkor 'hivatalában? - kérdeztem. - Az biztonságos lenne?- Nem a biztonságról van szó, - mondta. - Majd hozzá tette; - Igen, ha holnap eljön a hivatalunkba, gondoskodom arról, hogy röviden beszélhessen elnökünkkel... Másnap besétáltam a felekezet központi hivatalába, hat szentírással a táskámban. A titkár ott volt s látszott rajta, hogy nagyon'kellemetlenül érzimagát, Nagy izzadsággyöngyök képződtek homlokán. Mintha csak félt volna valakitől, vagy valamitől. Bevezetett az elnök hivatalába.- Mivel szolgálhatok? - kérdezte az elnök. Tanulva az előző napi tapasztalaton, nem segítségemet ajánlottam fel, mert azt talán kellemetlen lett volna számára elfogadni. Egy-? szerűen azt mondtam, hogy mint keresztény látogatóban vagyok itt, és szeretném visszavinni üzenetét népemnek. Ez azonnal megnyugtatta. Ebben nincs semmi veszély. Miért ne küldhetné a Nagy Román Köztársaság népe üdvözletét Hollandia elnyomott és kizsarolt népének?! A titkár is elmosolyodott és letörölte az izzadságot homlokáról. Megkínáltak székkel, egy negyed órán keresztül hármasban elbeszélgettünk, óvatosan kerülve minden olyan témát, ami kellemetlen lehetne nekik. Megdicsértem a románia paradicsomot, amelynél nagyobbat még nem láttam, a görögdinnyét, amelyet életemben először ettem itt, a kellemes éghajlatot, stb. Közben körülnéztem a hivatalban. Meglepődve láttam, hogy minden bútordarab meg van számozva, mintha attól tartanának, hogy valaki elviszi azokat saját használatára. Úgy látszik, a kormány mindent leltárba vett. Miután kimerítettük a közömbös tárgyakat, kísérletet tettem. Kinyitottam táskámat és kivettem belőle egy szentírást; - Megengedi, hogy a holland nép megajándékozza a román népet néhány szentírással? - Azonnal megmerevedtek mindketten. Hihetetlen volt, milyen
