A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
47 hamar izzadni kezdett megint a titkár. Az elnök kezébe vette a szentírást és egy pillanatra gyengéden tartotta. Hirtelen azonban visszaadta: - Nem akarom, - mondta. Már túl sok időt töltöttünk együtt. Elintézni való ügyeim vannak... így hát magammal vittem mind a hat szentírást. Mikor kimentem, a titkárnő kihúzta nevemet a látogatók jegyzékéből, mintha csak valami katonai hivatalban jártam volna. Ki tudja, talán ő a rendőrs ég alkalmazottja volt. Nem ítéltem el az elnököt és titkárát gyanakvása és félelme miatt, hiszen én sohasem éltem ilyen körülmények között. ÖNGYÚJTÓ------- " """I......................................, Az öngyújtó őse a kovako és tapló. Kínában még mindig használják, talán másutt is egyszerűbb körülmények között élő emberek. Aztán jött a gyufa, sokféle formában. Fapálca végén barna dudor, ha a doboz falához dörzsölöd, lángot vet. Papírgyufa Amerikában, apró gyertya-gyufa Európában. Aztán az "öngyújtó". Elhasznált lövedék-hüvelyből, acélból,bakelitből, béllel, benzinnel. Bután-gáz öngyújtó. Miért nevezzük "öngyújtónak" ezt a hasznos szerszámot? Hiszen nem gyújtja meg magát! Csak külső erő-hatás gyújtja meg. Igény, szükség, kedv, vagy akármi, de külső hatás. Magától nem gyullad meg. Csakúgy magától semmi sem történik. Sültgalamb csak a mesében repül az éhes szájba. A galambot le kell lőni, meg kell ölni, letol- lasztani, a sütőt be kell gyújtani, a galambot meg kell sütni és csak akkor "repül" az éhes szájba. És akkor sem repül. Ha tányéron eléd teszik jőízűre sülten, vagy megetet valaki, vagy fogod a kés-villát, fölvágod és szádhoz emeled. Semmisem történik magától. Minden történés, mielőtt létrejönne, hosszú fázison vonul át. Megszületik a vágyban, a tervben, a kívánságban. Először terv, gondolat. Mikor az akarat megmozdul és cselekvés indul, akkor kezdődik a tett. Mikor az akarat kitartó, az akadályt leküzdi, szívósan viszi tovább a megvalósulás felé, csak a végső ponton válik tetté. Ahogy az öngyújtót valaki meggyújtja, a magunk cselekvésének öngyújtói magunk vagyunk. Nem gyűlünk tettre csak úgy akaratlanul. A tétlenség állapotából a tettig az akarat mozdulása gyújt be bennünket. Ha öngyújtók vagyunk, azért vagyunk azok, mert tettre akarunk gyulladni. Mikor kezünkbe vesszük az öngyújtót, és megmozdítjuk azt a kis kereket, ami a tűzkőből szikrát vág, jó gondolni erre. A tétlen öngyújtó, mikor mozdulatunkra lángot vet, így beszél hozzánk. (Cser László, S.J.)
