A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
40 nyilvános működése alatt is jeligeként vallja; - "Annak akaratát jöttem teljesíteni, aki engem küldött... " És én? Adni akarok valamit Jézusnak? A legtöbb, amit magunktól adhatunk, makacs önakaratunk belső megtörése. Ha az Isten tudott engedelmeskedni, miért ne mi is? Az engedelmességből néha nagy dolgok születnek. A nagy kegyelmek tandíja az engedelmesség. Parancsolni is csak az tudhat, aki előbb megtanult engedelmeskedni. Ezt tanuljuk meg Názáretben, s akkor majd a Szűzanyával nem kérdezgetjük; "miért",hanem megyünk a mindhalálig engedelmes Krisztus után. (Békési István) VÍZBEFŰLÁS ELŐTT Az üres motorcsónak /ásson távolodott a vízbe esett pártól. A vízbefulás el kerül heteti ennek látszott. Agyermekeknagyonszerettek volna velünk jönni egy novemberi reggelen, mikor feleségemmel halászni indultunk. A két fiú rá akart beszélni minket arra, hogy engedjük meg nekik az iskolábamenés helyett ahalászástésmég kisleányunk is ezt szerette volna. Mi természetesen hallani sem akartunk erről. Feleségemmel minden hétfőn halászni mentünk. Ezen a napon bezártam abenzinkútállomásomat, s motorcsónakunkat az autó utánköt- ve elindultunk a Chickamaugató felé. Az idő csípős volt, az ég szürke, ez azonban jó halászatot ígért. Egyedül leszünk a tavon, senki sem fog zavarni. Valóban egy kocsi sem volt a tóparton. Hamarosan a tóra eresztettük a csónakot, és elindultunk nem is gondolva arra, hogy feleségem nem tud úszni és hogy nincs rajta mentő-öv. Furcsa, az ember mindig arra számít, hogy bizonyos dolgok nem fognak vele megtörténni. Feleségem hozott számomra egy kiskabátot, de én nem vettem fel a sietségben. A jő halászat reményében mielőbb szerettem volna kijutni a mély vízre. Elég gyorsan mentünk, talán 18 mérfölddel s a vízen a szél is hűvösebb volt.- Megfázol... - kiáltotta felém feleségem, túlharsogva a motor zaját.
