A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
30 JÉZUS KRISZTUS , II. AZ ÚJ VALLÁS 2. JÉZUS KRISZTUS A zsidók szent könyvei Istenről mindig úgy beszélnek, mint az "Úrról". Ez a név csak őt illeti meg. A pogányok - a káldeusok csakúgy, mint az egyiptomiak, vagy Kína és India népei - nem egyszer istenekként tisztelték uralkodóikat. Ebben a római császárok sem tehettek kivételt. Az "Úr" elnevezés lassanként a császárnak kijáró cím volt; Urunk és Istenünk. Ennél nagyobb káromlást el sem tud- takvolna maguknak elképzelni a jámbor izraeliták. Szerintükcsak egy igazi Ur volt; Isten, aki Ábrahámnak és az atyáknak kinyilatkoztatta magát; Jávé, Izrael Ura és Istene. Szent Pál azonban szakít a hagyományokkal. Annyira meg van részegülve Krisztus nagyságától. Ezután folyton "Úrnak" nevezi Őt; az Úr Jézus! A két evangélista; Máté és Márk nem igen tették ezt; szent Lukács azonban már mesterét követve, Úrnak mondja Jézust. Az evangélisták főgondja annak bizonyítása, hogy a Jézus a megígért Messiás, görögül Krisztus. Innen a jól ismert kettős név; Jézus Krisztus. Pál szintén vallotta ezt. De tovább megy és kimondja: Jézus nemcsak a Krisztus, hanem egyúttal az Úr is! Úgy mint az Atya az ószövetségben. Úr annyit tesz, mint Isten. Vagyis Jézus Krisztus nemcsak a megígért Messiás, hanem ugyanakkor Isten is. Ez az Ó válasza a pogányok hamis császárkultuszára: " Bár beszélnek istenekről az égen és a földön - tudniillik sok istenük és uruk van - nekünk azonban egy az Istenünk; az Atya, akitől minden származik s mi érte vagyunk; egy az Urunk; Jézus Krisztus, aki által minden van és mi általa vagyunk".. (I Kor. 8, 5-6).
