A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
29 4. A szentmisének és a szentáldozásnak így elő kell mozdítani bennünk az egyházhoz tartozás tudatát. Ezért a szentmise és a szentáldozás nem lehet csupán magánájtatosság, amikor a hívő arra törekszik, hogy valami szent magányban minél jobbanegyesül- jön Krisztus áldozatával, és találkozzon azzal az Isteni Mesterrel, aki lelki bajait orvosolja és mennyei vigasszal tölti el a szentáldozásban. Az eucharisztia az egész keresztény közösség életének a központja és a csúcsa, általa leszünk élő tagjai az egyháznak, Krisztus titokzatos testének. Ezt a célt szolgálja a szentmise megújított liturgiája, hogy a hívek ne néma és idegen nézők módjára legyenek jelen, hanem értsék meg az imák és szertatások által hitünknek ezt a titkát, és tudatosan vegyenek rajta részt, áhítattal és tevékenyen kapcsolódjanak be mindnyájan a szent cselekményekbe. Az Isten Igéje képezze őket és az Ur asztaláról Krisztus testéből táplálkozzanak és Jézus szeretetéből részesedve, egymásnak valóban testvérei legyenek. Ha figyelmesen imádkozzuk a szentmise imáit, akkor észrevesszük, hogy állandóan az egyház összetartozásáról, egységéről van szó, melynek legfőbb eszköze az Oltáriszentség. Csak néhány példát említek. Ezt mondjuk a Hl. Kánonban; - Valóbanszent vagy Istenünk, népet gyűjtesz magad köré szüntelen, hogy... tiszta áldozatot mutasson be néked... - Engedd, hogy mi, akik Fiadnak testét és vérét magunkhoz vesszük, Szent Leikével eltelve, egy test, egy lélek lehessünk Krisztusban... - Erősítsd meg hitben és szeretet- ben földi zarándokúját járó egyházadat... vond magadhoz irgalmasan a világon szétszóródott valamennyi gyermekedet... őrizd meg egyházadat szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét... Ha áhítattal együtt mondjuk a pappal a szentmise imáit, akkor naponta találunk hasonló gondolatokat, amelyek az egyházhoz való tartozásra, az egység ápolására és előmozdítására serkentenek bennünket... AZ ÉLET MEGTANÍTOTT ARRA, HOGY AZT BECSÜLJEM MEG, AMIT AD AZ ISTEN, ADDIG, AMEDDIG ADJA, S HA EGYSZER VISSZAVESZI, HÁLÁS KÖSZÖNETÉT MONDJAK, HOGY ADDIG IS AZ ENYÉM LEHETETT. (Gárdonyi Géza)
