A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

3

Ennek a keresztény nagylelkűségnek szellemében tegyetek tanúságot, evilági kötelességeitek becsületes és példaadó teljesítésével is, annak a lelkeket vonzó fénynek erejéről, aki Krisztus; - Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék a mennyei Atyátokat... (Mt. 5,16).

Napjainkban, miként a múltban is s nem egyszer az egyháztörténetében, e földi zarándokúján az egyháznak sok külső és belső nehézségekkel kell megküzdenie. Egyesek ugyanis nem látják világosan a biztos utat, mások pedig, akikben megcsökkent a hit vagy kihűlt a szeretet, lélekben és szellemben egymástól eltávolodnak. Ha mindez fájdalommal tölt is el bennünket, ne veszítsük el azért lelkünk nyugalmát; mert habár az egyházat, mint emberek közösségét az ilyen szorongattatások eléggé próbára tehetik, tudatában van az isteni kinyilatkoztatásnak, mely szerint soha el nem múlhat, amint isteni alapítója mondta; - A világban gyötrelmetek lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot... (Jn. 16,33.)

Akeresztény hívőket tehát, akiket ez az isteni ígéret bátorít és éltet, éppenezek a nehézségek serkentsék arra, hogy egyre öntudatosabban éljenek és az élet mai követelményei szerint lelkiekben megújuljanak.

Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaink, legyetekmeg- győződve arról, hogy nem vagytok egyedül s a többiektől magatokra hagyatva, amikor fáradhatatlan munkával arra törekedtek, hogy az a hit, mely Szent István buzgó munkájának eredményeként rendkívüli módon megerősödött nemzetetekben, necsak megmaradjon a maga értintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint. Mint Krisztus titokzatos testének tagjai legyetek meggyőződve róla, hogy Ti annak az egyetemes egyháznak vagytok gyermekei, mely szerető lélekkel részt- vesz mindenegyes fiának aggodalmában, örömében és reményében.

Szent István, amikor érezte közeli halálát, országát és népét a Bol- dogságos Szűzanya, Magyarország Pátronája anyai oltalmába és pártfogásába ajánlotta. Innen van, hogy a magyar nép vallásos életének ezt az ezerévét mindig dicséretesen jellemezte a Szent Szűz tiszta, erős és a lélek mélyéből fakadó tisztelete.

Utánozzátok ti is Szent István hitét és bizalmát; az ájtatosságnak ezt a formáját, amellyel az Istenanyát mint igazi gyermekei tisztelitek, keltsétek újra életre magatokban, ahogyan őseitek tették ezt az elmúlt évszázadokban, valahányszor nehéz helyzetben voltak. Mária,