A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
4 aki mélységes együttérzéssel éli át mindenki baját, eddig sohasem hagyta el és nem is hagyja el azokat, akik őt tisztelik s mint kegyes anya, meghallgatja azokat, akik hozzá folyamodnak. Bízzátok tehát magatokat és egyházatokat az ő hathatós közbenjárására; kérjétek az ő segítségét e szavakkal: - Mutasd meg, hogy Anyánk vagy! Segítsen benneteket hathatósan, hogy valóban az ő gyermekei, az ő öröksége lehessetek most és a jövőben. 0 eszközölje ki számotokra a kegyelmet, hogy ismét örvendezve mondhassátok: Érette, a mi Nagyasszonyunkért, áldott meg minket az Ur! Ezek a gondolatok töltik el lelkünket, amikor ezer év távlatából veletek együtt megemlékezünk történelmetek valóban dicsőséges eseményeiről. Hogy pedig ennek a jubileumnak megünneplése minél üdvösebb és gyümölcsökben minél gazdagabb legyen, az egyház kegyelmi kincstárából szíves készséggel adjuk az itt felsorolt lelki ajándékokat és felhatalmazásokat: 1. Egyszeri teljes búcsút minden magyar hívőnek, akár hazájában éljen, akármásutt, aki gyónás és áldozás után szándékunkra egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát, vagy valamely más imádságot elmond és Szent Istvánnapján vagy az azt megelőző vagy követő vasárnapon bármely plébániatemplomban elimádkozza a Miatyánkot és a Hiszekegyet. 2. Egyszeri teljes búcsút minden hívőnek, aki gyónás, áldozásésa szándékunkra elmondott imádság után felkeresi azt a templomot, ahol Sz. István jobbjának ereklyéje nyilvános tiszteletre van kitéve s ott elimádkozza aMiatyánkot és a Hiszekegyet. 3. Engedélyt minden magyar püspöknek, hogy az általa választott legalkalmasabb napon, különösen az ezeréves jubileum ünneplésével kapcsolatban, kiki a saját egyházmegyéjében, az előírt szertartás szerint Pápai Áldást adhasson a velejáró teljes búcsúval, melyet azok nyernek el, akik a fentebb említett módon felkészülve, azt áhítattal fogadják. Befejezzük immár levelünket; őszinte szeretettel ölelünk át mindnyájatokat, Tisztelendő Testvérek és Szeretett Fiaink. Ennek bizonyság legyen az az Apostoli Áldás, mellyel készséggel megáldunk titeket. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1970. augusztus 6-án, Urunk Jézus színeváltozásának ünnepén, pápaságunk 8. évében, VI. Pál Pápa.
