A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
20 delmükre semmi komolyt nem tesz. Rómában a hangulat már jó ideje a császárság ellen fordult. Szidták az udvart, becsmérelték a császárt és azt kezdték emlegetni, hogy még a bizánc uralom is többet ér, mint a frank gyámkodás. Hogy a császár Rómát sorsára hagyta, hogy déli hadjárata szemfényvesztés volt, persze; lusta, pipogya, kényelem szerető, saját városait sem tudta északon megvédeni, hányat dúltak fel a normannok. A frank udvar természetesen a pápát tette felelőssé azért, hogy a hangulat ennyire a császár ellen fordult. A pápa nyüt megvádolására egyik tanácsosának a pere adott alkalmat. Gratianust, ellensége Dániel, császári tábornok avval vádolta a császár előtt, hogy a görögökkel paktál és meg akarja dönteni Lajos hatalmát. A császár mérhetetlen haragra gerjedve minden előzetes értesítés nélkül Rómába sietett, hogy az árulót és bandáját megbüntesse. Leó teljes tisztelettel fogadta a haragvő császárt és nyugodtan várta a fejleményeket. A frank és a római nemesség a Szent Péter bazilikaközelébenemelkedőLeő palotában hallgatta ki a tanúkat. Bebizonyosodott, hogy a császári tábornok minden vádja hazugság volt. Az ítélet a tábornokot az igazságtalanul bevádolt Gratianus kénye- kedvére kiszolgáltatta. Az álnok tábornok életéért maga a császár járt közbe, csak így nyert kegyelmet. Néhány nappal később, hogy ez a per lezajlott és IV. Leó pápa korrekt magatartása is bebizonyosodott, 855. július 17-én Leó pápa az örök hazába költözött. Ha ma Róma népe úgy emlékezik vissza XII. Pius pápára, mint aki az örök várost megvédte - "defensor civitatis" - úgy IV. Leót Róma népe "Restaurator Urbis" címmel tisztelhette volna meg. (Jjjá építtette Róma falait, fallal vetette körül a borgot, erődítményeket építtetett a tengerparton, szóval mindent megtett, hogy a szaracén veszedelemtől székvárosát megmentse. 855. Július 17-én Péter széke újra megüresedett. A rómaiak többsége a Szent Kallixtus templom papját, Benedeket akarta Leó utódjának. Ünnepélyes menettel kísérték a Lateránba és ott a papság és a nemesség annak rendje és módja szerint kiállította a választási okmányt. Ezt ősi szokás szerint megerősítés végett a császár elékel- lett terjeszteni. Az anagni-i püspöknek, Miklósnak és Mercurius1 tábornoknak kellett volna a választási okmányt az udvarba vinni. Azonban az eddig lappangó kicsinyke ellenpártnak az egyik tagja, a két követet megállította és rábeszélte arra, hogy a megválasztott Benedekkel szemben a IV. Leó által elcsapott Anastasius bíborosnak az útját egyengesse a pápai szék felé.
