A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
17 Többször meg akarta venni ezt a részt, de az egyházjog meg a hűbéri törvény szerint nem lehetett, noha a legmagasabb helyre is felkerült az ügy. így aztán addig szaglásztatok a múlt poros iratai közt, míg olyan leletre akadt, amelynek alapján intézkedhetett. Ügyvédjei tanácsára nem is tárgyalt senkivel, hanem az okirat alapján, mely igazolja, hogy az a rész valamikor Szalánczy birtok volt, neki kezdett az irtásnak. Ebbél lett a per. A per hosszan elhúzódott. Évekig. Végül közeledett a nap, amikor a bíróságkihirdetimajdaz ítéletet. Ezt több kiegészítő tárgyalás előzte meg. Az egyik ilyen tárgyaláson, amire az erdész ispán is be volt idézve, az öreg ott ült a folyosón egy lócán, várva a hívásra. Mellette egy ablakmélyedésben tárgyalt a Szalánczy uraság ügyvédjével. Az ispán akár akarta, akár nem, kénytelen volt hallani suttogó baritonjukat.- No, ügyvéd úr, van-e reményünk? - kérdi az uraság.- Ahogy most áll az ügy, úgy vélem a zsebünkben van a dolog, ha csak a felperes nem tudja okiratunk hitelét megdönteni.- No és a bírósági elnök, aki dönteni fog?- Az igazi régi vágású bíró. Hivatása magaslatán. Neki csak az igazság számít. Saját anyját is elítélné, ha arra kerülne a sor a tények alapján.- Nincs valami gyengéje?Mit szólna hozzá, ha elküldeném neki a tegnap lőtt szép őzbakot?- Óh, csak ilyen bolondságot ne tegyen! Akkor biztos elveszti a pert.- Miért? Nincs olyan ember, aki...- Csak azt ne tegye, - vág bele az ügyvéd. Ahogy én ismerem, azt találja hinni, hogy le akarja kenyerezni, vagy meg akarja vesztegetni. Akkor nekünk végünk van ! Az erdész ispán nagyon össze volt nőve erdejével. Ha valakit, .őt bántotta a legjobban, hogy elveszíthetik azt a részt. Ravasz hallgatag ember volt, mint afféle erdőtjáró magányos ember. Ez a véletlenül kihallgatott beszélgetés bolhát tett a fülébe. Talán megmentheti az erdő-részt. Kiagyalta a tervet. Először is azt gondolta, hogy megbeszéli a dolgot a jószágkormányzóval.- Ez nem lesz jő - morfondírozott magában - nem engedi majd meg, amit akarok. Kora reggel lesben állt és elkapott egy gyönyörű őzbakot. Szépen elkészítette, zsákvászonba és ponyvába tekerte. Rábiggyesztett egy cédulkát: A Szalánczy uradalom ajándéka és elküldte abíróságielnöknek a lakására.
