A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
18 Eljött a nagy izgalmas nap. A.bíróság döntött. Szalánczy elvesztette a pert. Hogy aztán az elévülés törvénye alapján vagy aSzalánczyak által felfedezett okirat hitelessége körüli kétségek miatt, vagy a Szalánczy uradalom által állítólag küldött őzbak miatt, azt csak a szívek és lelkek vizsgálója tudná megmondani. De annyi szent igaz, hogy a lőcsfalvi pap nem osztotta az apátság győzelmének örömét mert ők ugyan nyertek egy erdő-háromszöget, de őelvesztette a Sza lánczyak szimpátiáját, mert bár az uraság nem volt valami istenes ember, de sok mindenben segítségére volt a papnak lelkipásztori téren a filiálisban. Ezek után azonban csak nehézségekre számiba)'. Még szerencse, hogy csak sok év múlva tudta meg az öreg erdész csínjét, különben az ügy hevében még az apátsággal is meggyűlhetett volna a baja. Hála Gondolatok az év utolsó Napjára Uram, a szívem háladalba fog. Megköszönök neked minden napot, melyen szereteted érezhetem. Minden parányi fényt az életen. Minden vigaszt sivatag út alatt. Minden mosolygó, meleg sugarat. Vihart ígérők bár a holnapok, Te vagy, aki a szívem biztatod. Ha ma egy porszem terhet hordozok, talán Te holnap le is oldozod. S hogy adjak hálát, hogy Te szüntelen, amerre járok, ott vagy énvelem?! Minden kicsiny madárka énekét, minden bajt, mert hozzád visz közelébt minden egyes nyugalmas percemet, tovasuhanó minden felleget, cseppecske boldogságot, örömöt: ujjongó háladalban köszönök! Minden egyes meleg tekintetet. Minden egyes virághintő kezet. Minden testvérszívet, felém verőt: közösen hivő, hordozó erőt... Mindezt az üdvöt itt és odafönn: köszönöm! Mindörökké köszönöm! (Vetés és Aratás) L. Haisch-Rolf után németből T. E.
