A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-12-01 / 12. szám

zettségük; abból, ami elhangzott, vajmi keveset értettek. Ezért, miután a farizeusok leforrázva elkullogtak, s miután betértek valahová megpihenni, "otthon", mint Márk evangéliuma mondja, "ismét érdeklődteka dolog felől". S mint annyiszor, Jézusnak újra meg kell magyaráznia, amit egyszer már megmagyarázott.

Ekkor hozzák oda hozzá a gyermekeket. Egyelőre csak a ház köré, az ajtó elé. Az ilyesmi nem megy zsibongás nélkül; a gyerekek zsi- vajgását túlharsogja az anyák rimánkodása, "hogy tegye rájuk a kezét". Gyógyítsa meg a beteget, áldja meg az egészségest, tegye erőssé a csenevészt, okossá a butácskát, hatalmassá az ügyefogyot- tat. Ski tudja, mi mindent remélnek még ezek az anyák egy kézráté- teltől, milyen csodát, varázslást, bájolást, fölavatást?

Az apostolok azonban egyedül akarnak lenni Jézussal, meg akarják hallgatni a magyarázatát, talán a nyugalmát is féltik; - fáradt, hadd pihenjen végre. Ezért "elutasítják őket", ezt az okvetetlenkedő gyerekhadat. Mit ártják magukat a felnőttek dolgába? Egyáltalán, mit keresnek itt?Hogyan kerülnek ide? Gondolhatjuk, hogy ez sem a legnagyobb csöndben történt. Jézus talán már percek óta a ház küszöbéről nézi a komikus hadakozást; néhány hadonászőifelnőtt küzdelmét egy csomó gyerekkel.

Az imént megfelelt a farizeusoknak, és utána a tanítványoknak. Az igazi válasz azonban most következik; - az, amely nem a kérdést, hanem a magatartást érinti. Amely szerint a lényeg nem a "szabad" és "nem szabad", hanem a "jöjjenek hozzám". Nem törvénykódexekkel a hónuk alatt, hanem a szeretet közvetlen mozdulatával. Ahogy a gyermek közeledik ahhoz, akiben megérzi a szeretetet. Jézus azért "neheztel meg" a tanítványokra, mert ennek a spontán, gyermeki szeretetnek próbálják útját állni. 'Ne tartsátok vissza a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom :nek- tek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda". Hiába szorongatja kezében a Törvényt, még kardot is hiába ránt, hogy a szolga fülét levágja. De ha nyüt, ha bizalommal és szeretettel teljes, ha vonakodás nélkül odaállt ennek a fáradt és fáradhatatlan Jézusnaka térdeii közé, ha az ölébe hajtja a fejét; megáldják és kinyílnak előtte az Ország kapui.

Értik ezt a tanítványok? Egyelőre valószínűleg éppoly kevéssé értik, mint a parabolákat, vagy az imént a farizeusoknak adott választ. Hogyan is érthetnék a kicsinység nagyságát, a gyermekség felsőbbren- dűségét?S hogyan érthetnék ezt a Jézust, térdén, ölében a csimpaszkodó kicsinyekkel? Ezt a kifogyhatatlanul szolgáló szeretetet, ezt az