A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

37

MAGYAR KONCÉLEBRÁLÁS MARIA SAAL-BAN

Kicsit borongós májusvégi reggelen indulunk útnak kísérőnkkel hármasban az ősi karintiai kegyhely, Maria Saal felé. Erőteljes két tornya már messziről integet kocsink elé. Alapítója SzentModesztus,, a szlovének első püspöke. 770 körül ütötte fel itt székhelyét az akkori nagy római birodalmi település, Virunum tőszomszédságában. Ott is nyugszik a dóm keresztoltára előtt. A hamvai fölött emelkedő asztaloltár máig őrzi a karoling korszak emlékét. Már ez a legelső templom Mária tiszteletére volt szentelve. Helyébe aztán románstílusú dóm került, végül pedig 1420-1460 között gótikus épület. Belsején azóta is minden korszak rajtahagyta nyomát, barokk apoteózisok kősugárzásától századvégi giccses szent-szobrokig. Ahogy kiszállunk,, első tekintetünk egy torony alakú remek kis gót oszlopépítményre esik a templom előtt. Ebben a ''világítóoszlopban" gyújtották meg időnként a halotti mécseseket. Mögötte egy nyolc szögű épület; a románkori tetemház, amelyet később a jeruzsálemi Szentsír mintájára árkádokkal vettek körül. Ahogy a templomhoz közeledünk, az időtlenség érzése fog el; békés egymásmelletiségben sorakoznak a falon a rómaikori domborművek; robogó postakocsi, az ágaskodó lovak olyan élet- hűek, hogy szinte még a szájukból dűlő párát is látni. Achilles, amint ledobja kocsijáról Hektor holttestét - meg keresztény sírkövek. Vagy éppen a bejáratnál a gyermek Romulus és Remus a bikával, fölöttük pedig a Jézusnak kendőjét nyújtó Veronika.

Belépünk. A templomi rend szerint ezekben a percekben kellene bevégződnie a reggeli misének. De életnek semmi nyoma. A templom néptelen, az oltár leterítve, a sekrestyeajtó zárva. Turistának ideális állapot. Mi azonban zarándokolni jöttünk és mindenekelőtt misézni szeretnénk^:. Kelet felől, a főoltárról felénk mosolyog a kegykép; - Mária a Kisdeddel. Nagyméretű, csodálatos gót kőplasztika (1425.) Az ismeretlen alkotó megörökítette arcát a késő századok számára; ott hódol a Szűzanya lábánál. Az mosolyog, és jó reményt intve fogadja a korai vándorokat.