A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

38

Rövid imádság után nyomozni indulunk. Becsengetünk a plébánia- épület 1670-es évszámot viselő kapuján. Idős asszony nyit ajót, éppen a reggelit viszi tálcán a beteg plébánosnak. Tegnap óta a sekrestyés is ágynak dőlt. Mit kezdünk magunkban? Megnyugtatjuk: harcedzett misszionáriusok vagyunk, megjártuk Kanadát, Ausztráliát, tudunk segíteni magunkon, csak egyszer bent legyünk a sekrestyében. (Igaz, most csak a szomszédból, Jugoszláviából jövünk, de hát így nagyobb a tekintély...)

Erre átvisz a szomszéd épületbe, ahol a kis kegytárgybolt mellett egy másik néni fogad. - "Frauenarbeit- schlechte Arbeit" - mentegeti szolgálatát előre is szemmel láthatólag mitsem tudva még a Zsinatnak a nőkről vallott korszerűbb felfogásáról az egyházi szolgálat terén... Mi közben schillingjeinketkeresgéljük össze, hogy "foghatóan" is viszonozhassuk szívességét. A sekrestyeajtő feltárul, előkerülnek a miseruhák... A néni aztán eltűnik, úgy látszik, nem érdekli túlságosan a mise. Ministránsunk, kórusunk és "népünk" egyszemélyben magyar kísérőnk lesz, aki közben már bevette magát az oltár melletti hatalmas gót stallumba.

Ünnepi díszben vonulunk ki az oltárhoz. Ostromló magyarokat látott már ez a hely - a bejárat mellett függő hatalmas megfekedett kőgolyóbist a hagyomány szerint Mátyás király ágyúja lőtte ki; - zarándokló magyart is bizonyára eleget, de hallott-e vajon már a Szűzanya itt hatodfél százada magyar misét? Aligha - hiszen mi is úgy hoztuk magunkkal a szövegeket, a változó részeket hirtelenjében lefordítva. Talán azért is mosolyog le ránk olyan bátorítóan, hogy "mondjátok csak jó magyarjaim, István fiam nyelvén..." Milyen mély értelemmel telik meg egyszerre; az egyháztanítők egyszerű "közös- miseszövege, a szentlecke szavai; - "hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel... maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, töltsd be szolgálatodat... " Meg a föld sójáról és az égő lámpásról szőlő evangélium. Igen, sokfelé jártunk az Úr követségében, honfitársak és idegenek között. De most idegen földön is otthon vagyunk, mert Édesanyánknál vagyunk. Tőle kérünk erőt további munkánkhoz.

Felajánláskor derült ki, hogy a néni elfelejtett korporálét adni nekünk. A sekrestye fiókjainak alapos felforgatása végül is a kívánt eredményhez vezet. És elhangzik hármasban: - Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene..., utána a koncelebrált átváltozás szavai. A feláldozott Krisztus itt van előttünk az oltáron, és mi eléje tesszük minden magyar örömét, gondját-baját. Aztán a