A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
3 szerzeteseknél olyan komoly és elmélyült hitet találtam, amilyet azelőtt ritkán. A teológia ma már nem a klérus titkos tudománya, hanem növekvő mértékben birtoka Isten egész népének. Latin-Amerikában olyan istentiszteleteken vehettem részt, amelyeken a keresztény közösségről szóló kifejezés nem olcsó frázis, de átélt valóság volt. Afrikában olyan példáit láttam az önzetlenségnek és önkéntes szegénységnek, amilyenekről csak a kereszténység virágkorából van tudomásunk. Még ma is magam előtt látok egy 50 fiatalemberből álló csoportot, akik Alaszka fagyos égövében az eszkimók között három évig önkéntes fejlődés-segítői szolgálatot teljesítettek. Ezt is tudnunk kell a mai ifjúságról! Ismételten találkoztam apostoli csoportokkal, amelyek nagy szervezet nélkül a diakonia őskeresztény ideálját valósítják meg. Az Egyházak Világtanácsának elnökével, dr. Carson Blake-val folytatott beszélgetésemben a keresztény hit olyan testvériességét éltem át, amely a holnapi Egyház nagy reményei közé tartozik. Ezzel egyáltalában nem akarom ártalmatlannak feltűntetni a bevezetőben ecsetelt hitbeli válságot és bajokat. Abba az olcsó, de véleményem szerint nagyon veszedelmes vigaszba sem akarom ringatni magamat, hogy a hit jelenlegi kedvezőtlen helyzetét az egyházban rövidlejáratú, átmeneti válságnak minősítsem és már a közeli hitbeli biztonságról álmodozzam. A jelenlegi helyzet komolysága megtiltja az ilyen leegyszerűsítést. De a világ egészének helyzetét tekintve pesszimizmusba sem eshetem; ez ugyan olyan leegyszerűsítés volna. A strukturális válság az egy- Az egyház és a világi házban a profán társadalom társadalom strukturális strukturális válságának meg- válsága, felelője. Ha eltekintünk minden mellékes kérdéstől és emocionális megterheléstől, akkor emö- gött a nemzeti és nemzetközi szintű vita mögött a következő célkitűzés áll: - Hogyan lehetséges minden nemzetet és államot, minden államon belüli erőt és részleget olyan állapotba juttatni, hogy szabadon és saját felelősségük érzetében járuljanak hozzá a közösség javához? Ez a törekvés általános érvényű és növekvő mértékben hozzátartozik a mai ember és a mai világ öntudatához. - Afejlődés döntő ereje azonban az egyházban belülről származik, mindenekelőtt abból a fejlettebb egyházfelfogásból, amelyet a II. Vatikáni Zsinat kimondott és a zsinat utáni időszak tovább konkretizált; ez máig sincs lezárva. A hit birodalmához hasonlóan az egyházszerkezet terén is vitákhoz, feszültségekhez, válságokhoz vezet ez a fejlődés, de megújulást és reményt is ad.
