A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

2

A tényleges ateizmus világméretű problémává nőtt. Növekvő erővel tör be Afrika és Ázsia világába is. Ez persze egy csomó új problémát szül. De önmagában véve mindez a hit válságát és kedvezőtlen helyzetét jelenti.

A válság egy másik oldalról is egyre szélesebb és mélyebb. A II. Vatikáni Zsinat nemcsak liturgikus és ökumenikus tekintetben váltott ki új irányvételt, hanem hatására megkezdődött magának a hitleté- teménynek új átelmélkedési és értelmezési folyamata is. A hit hirdetésének meg kell felelnie a mai ember reális világ-és élettapasztalatának. Tehát a hit formuláinak megfogalmazása felülvizsgáláson és tisztuláson mehet át és kell is átmennie. Ez anövekvő erejű folyamatnyugtalanságot, bizonytalanságot és kellemetlen érzést kelt. Aggodalmat és szkepszist szül. Mindenekelőtt akkor, ha bizonyos oldalakról - miközben az üdvösség üzenetének korszerű hirdetésmódját keresik - magát ezt az üzenetet vonják kétségbe, vagy gyakorlatilag fel is adják. Tehát a hit alapvető tartalmát - Isten, Krisztus, Egyház - kivetkőztetik titok-jellegéből és egyoldalúan az ember oldaláról vázolják fel.

Mindez azonban tipikusan nyugati jelenség. Sok százmillió katolikus számára a maivilágban a hit valódi válsága néma tényleges materializmus, sem az ellenőrzésünk alól kiszabadult teológiai elmélkedés, hanem a brutális egzisztenciális nyom or. A harmadik világ embereinek roppant nehéz komolyan venni azt az örömhírt, amelynek mindmáig nem sikerülte világ embereinek amúgyis eléggé igénytelen életébe egy kis örömet vinni. Ez annál inkább keseríti őket, mert a hírközlő eszközök és a világjáró turisták révén egész pontos értesüléseik vannak a mai társadalmunk jólétéről. Ugyanúgy tudják azt is, hogy a jóléti társadalom emberei is értesültek az ő nyomorukról. A hatás; növekvő szkepszis ez iránt a hit és ez iránt az egyház iránt. Vagy jobban mondva: az emberek és az intézmények iránt, akik és amelyek mások nyomorának tudomásulvétele ellenére olyan jól érzik magukat a saját jólétükben.

De vétkesen egyoldalú és így hamis képet festenék, ha nem fűznék hozzá egy kiegészítést ehhez a hitbeli helyzetképhez. Es lényegesnek tartom, hogy ezt a másik oldalú helyzetképet is éppen olyankomo- lyan vegyük, akkor is, ha a modem hírközlő eszközök kétségtelenül kevesebb figyelmet szentelnek neki, mint a hit válságának és bajainak.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb benyomása és legmaradandóbb élménye volt számomra egy nemvárt méretű vallásos megújulással és vallásos fellendüléssel való találkozás. Laikusoknál, papoknál és