A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

45

jegygyűrűt. Hollandiában az eljegyzés alatt a balkézen viselik a jegygyűrűt, s a házasságkötés szertartása közben teszik át a jobbkézre. Utána Karola lakására mentünk s miközben újjára húztam a gyűrűt, ezt mondtam neki; - Karola, nem tudjuk, hová vezet utunk, nemde? - De András, válaszolta Karola, - járjunk rajta együtt...

Hamis egyház. 1958. június 27-én kötöttünk házasságot Alkmaarban. Ott voltak rokonaink és barátaink. A gyárból sok munkással együtt a gyárigazgató is. A kórházból egy autóbusszal érkeztek az ápolónők. Londonból megjelent Mr. Hopkins is. A missziősközpontból is eljöttek barátaim és munkatársaim, akikkel együtt dolgoztam a menekült táborokban.

A nászúira kölcsönkértem egyik barátom vontató-házát, s azt terveztük, hogy Franciaországba megyünk vele. Néhány mérföldre Alkmaar- tól megálltunk egy kávéra. A tulajdonos és felesége oly barátságosan fogadott, s biztosított bennünket, hogy mozgó-házunk nincs útban a vendéglő mellett lévő kis ligetben, erre elhatároztuk, ott maradunk. Behúztuk jobban a fák közé és ott töltöttük mézeshetünket.

Utána beköltöztünk lakásunkba a szerszámoskamra fölött épült szobácskába. Igaz konyhánk nem volt, vízvezetékünk sem, a tetőn is becsurgott itt-ott a víz; mi azonban mindezzel nem törődtünk, annyira örültünk egymás társaságának.

Egyetlen nehézségünk csak a ruhacsomagokkal volt. Ahol csak beszéltem a templomokban Hollandiában, mindenütt megemlítettem a menekülttáborokat, s kértem, küldjenek címemre használt ruhákat, amiket ott kioszthatok. Nem is álmodtam, hogy nyolc tonnányi fog összegyűlni, s mindezt a mikis szobánkban kell felhalmoznunk, mert másutt nem volt hely rá házunkban, ahol két testvérem élt családjával együtt. Karolával a szó szoros érteim ében ruhahegyeken kellett minden alkalommal átmásznunk, amikor kimentünk, vagy bejöttünk. S ami a legrosszabb, a ruhák nagy részét olyan szennyes állapotban küldték, hogy nekünk kellett kimosnunk. Volt is bolhánk bőven. További nehézséget okozott a sok ruha elszállítása a táborokba. A Volkswagen sok előnye mellett sem bizonyult jó teherautónak.

Egyik alkalommal Karolát is magammal vittem a táborba. Az ő ápolónői tudására ugyancsak nagy szükség volt ott. Nyugat-Berlinbe mentünk. Ezekben a táborokban rettenetes volt a helyzet. Egy leány 15 centért áruba bocsátotta magát, oly nagy volt az ínség. A szenny látványa elvette Karola étvágyát. S az első este nem tudott enni. Egy régi gyárépületben ötezer menekültet zsúfoltak be. A másik tábor azelőtt katonai barakk volt. A harmadikban tanítókat és egyéb értei-