A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
47 miségi menekülteket helyeztek el. Ezek nyújtották a legszomorúbb látványt, mert elkeseredetten ragaszkodtak hagyományaikhoz. Az egyik tanítónő elmondta, hogy miként mentek az idegeire a kommunisták rendszeresen megismétlődő éjszakai látogatásaikkal, mivel nem volt hajlandó a gyermekeket a bérmálást helyettesítő állami szertartásra előkészíteni. Eddig már meglátogattam Kelet-Németország kivételével az összes országokat, amelyek a kommunizmus külső körzetét képezték: Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, és Jugoszláviát. Ezekben az országokban aránylag még volt némi vallásszabadság. Annál nagyobb volt azonban a nyomás a belső kört alkotó országokban: Albániában, Bulgáriában, Romániában és Oroszországban. Elhatároztam, hogy innen Berlinből ellátogatok Kelet-Németországba. Karolát is magammal akartam vinni, ő azonban arra kért, hagyjam a táborban, mert ott olyan nagy szükség van rá, míg én semmi hasznát nem venném neki utazás közben. Valóban sok jót tett az anyák oktatásával és az elemi egészségi viszonyok helyreállításával, de máris agyondolgozta magát, s én azon töprengtem, okos volt-e tőlem őt belevetni ebbe a megerőltető munkába. Már saját érdekében is magammal akartam vinni. Ő azonban erősködött, s végül egyedül indultam útnak. Most nem az én, hanem az ő munkája volt az oka annak, hogy elszakadtunk egymástól. Már Berlin keleti részén feltűnt nekem a nagy különbség a város két része között. Senki sem beszélt az utcákon. Mintha csakmindenki gyászolt volna. Vagy mert féltek? Nemsokára én is kezdtem érezni ezt a félelmet. Rendőrök voltak mindenfelé, a gyárak bejáratánál, a hidakon, a középületeknél. Találomra megállították az embereket, kutattak táskájukban. Senki sem panaszkodott, senki sem tiltakozott. Ez a némaság mint valami gyilkos köd ülte meg a várost. A nép némaságával éles ellentétben állt a korm ány hangossága. A rádión, a hangszórókon, a nagy hirdetőtáblákon, a falakra, tetőkre festett szólamokon, az üzletek, szállodák, vasútak hirdetőtábláin, mindenütt áradt a propaganda. A hazugság szembeötlő volt, de senki sem beszélt róla. Épp ott jártamkor az állandó esőmiatt elmaradt a termények betakarítása. Hirtelenül az egész országban nagy plakátok jelentek meg: - Isten nélkül, napsugár nélkül be fogjuk takarítani a termést... ! - Az istenkáromló kérkedés megrendítette a népet. Az eső tovább zuhogott, s a termés elpusztult a földeken, Erre hirtelenül eltűntek a plakátok, s újak jelentek meg; - Ne beszélj arról, hogy nincs kenyér. Van bőven. Ez a szocializmus diadala a
