A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
43 zonyos falat, amely elválasztja az egyházat a munkástömegektől. De most, hogy elhagyták a fogolytáborokat, az üzemeket vagy a partizáncsoportokat, hogyan tartsák fenna kapcsolatot az emberekkel? A szeminárium elzárja őket a világtól. Az emberekkel való kapcsolat igénye szüli azt a gondolatot, hogy meg kell szervezni a vakációs experimentumokat, majd egy-két éves gyakorlatokat kell bevezetni. Egyenként és csoportokban szét kell küldeni a szeminaristákat, hogy ismerjék meg közelről a munkásvilágot. A problémát megvitatják. Egyesek még a plébániai apostolkodás hagyományos módszeréhez ragaszkodnak. Sokan viszont teljes műszakban a munkásokkal együtt akarnak dolgozni. 1946. februárjában tizenhárom gyakorlatot végző szeminarista összejön Lisieux-be tapasztalat-cserére. Egy a tengerészeinél dolgozik, kettő a vasutaknál, kettőbiztosítási intézetben, három üzemben, öt tanyán. Valóban munkások akarnak lenni a munkások között, hogy így sorsközösséget vállaljanak velük. Nem "játszani" akarják az új szerepet, hanem valóban a munkásokkal együtt lenni. "Étre avec"; ez lesz a Mission de France új jelszava. 1946-ban tehát kezd kialakulni a munkáspapok arculata. P. Chenu, aki nemcsak a teológiában volt úttörő, hanem azélő egyház legsürgetőbb lelkipásztori feladataira is reflektált, ezeket írta 1965-ben a Le Monde-ban amunkáspapokkalkapcsolatban; "Vivre avec", együtt élni a munkásokkal, mert ez az igazi szeretet tette, mert ez volt és marad az Isten eljárása is, aki embert akart lenni az emberekkel... A Megtestesülés tanítása ez. És P. Chenu még hozzáfűzi; - Az egyházban tehát erre van szükség; nem az erkölcsök megreformálása, nem a felfokozott buzgóság, nem a tervezett lelkipásztor kodás követeli ezt meg elsősorban, hanem m a ez az Isten Szavának követelménye. És holnap is erre lesz szükség, az Ige ugyanis prófétai szó. Nem (a középkori, intézményesített) kereszténységé a jövő, hanem az evangelizáló egyházé (une Église en état de mission). A VILÁGON A LEGNAGYOBB DOLOGNAK, A SZERETETNEK AZ A TULAJDONSÁGA, HOGY A LEGAPRÓBB, MINDENNAPI DOLGOKKÁ ALAKUL ÁT: NAPOKKÁ, ÓRÁKKÁ, ESEMÉNYEKKÉ, SZAVAKKÁ, VÉLETLENEKKÉ, ÉS MI EZEKBEN A MINDENNAPOS DOLGOKBAN AZ ISTENI SZERETET HATALMAS SZÖVETÉT SZŐHETJÜK TOVÁBB. (Georg Feuerer)
