A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
37 VISSZATÉRÉS (Egy nagy bank igazgató-helyettesének mindene megvolt, amit csak kívánt, egészen addig, míg al kohol izmusa miatt mindent elvesztett.) Egy ember jött hivatalomba, hitelt kért. Látszólag nyugodtnak tűnt, de hamarosan felismertem, hogy belsőleg nagyon feszült lelkiállapotban van. Keze remegni kezdett és arcán izzadság gyöngyözött.- Legyünk őszinték egymással - mondtam neki,- Önnek valaminehézsége van, amit igyekszik rejtegetni. Mint egy kigyógyult alkoholista, megértem Öntés talán segíteni is tudom, de nem hiszem, hogy a hitel az igazi megoldás jelenlegi bajában. Utána röviden elmondtam neki történetemet. 48 éves koromban egy másik bank vezető tisztviselője voltam és ragyogó jövő állt előttem. Én azonban rabja voltam az üvegnek, amit íróasztalain fiókjában tartottam. Végül is a bank elbocsátott. Nem soká tartott, hogy egészen tönkrementem. Feleségem beadta a válópert és nem tudtam neheztelni rá miatta. Valahogyan azonban még volt bennem elég belátás ahhoz, hogy felkeressek egy lelkészt, aki rábeszélt a kórházi kezelésre egy állami intézetben, ahol az alkoholistákat segítették. A kórházban látszólag semmi sem történt velem. Munkánk alig volt. Foglalkoztattak minket egy kicsit azzal, hogy megtanítottak szőni, vagy bőrből különböző tárgyakat készíteni. Hetente felváltva beosztottak minket az edénymosogatásra, s ha akartam a leveleket is összegereblyézhettem. Sok szabadidőm maradt azonban a gondolkozásra, és én ezt helytelenítettem. Le akartam foglalni gondolataimat valamilyen munkával. A kórház lelkészt nem kedveltem. Amikor elmondtam neki nehézségemet, sokkal kevesebb részvétet mutatott, mint amennyit szerintem megérdemeltem volna. Kurtán kijelentette, hogy a törvényszék és a válóperes ügyvéd inkább tud rajtam segíteni, mint ő.
