A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
38 Egy ápolónőt azonban még a lelkésznél is kevesebbre becsültem. Ez az egyik nap, amikor végeztem a tányérmosogatással, a hangszórókon keresztül visszahívott a konyhába. Ott egy tucat ember előtt alaposan összeszidott:- Te valamikor nagybankár voltál, Ákos, - mondta - most azon- bancsak egy közönséges részeg vagy, mint mindenki más itten. Tedd csak bele megint kezedet a mosogatóvízbe, és mosd igazán tisztára azokat a tányérokat! Én szelíden engedelmeskedtem. E megaláztatások ellenére a kórház kellemes hely volt. Talán még sokáig ott maradtam volna, ha egy nap, a levelek gereblyézése közben, el nem beszélgettem volna egy társammal. ff 0 hivatásos csavargó volt, aki tehervonatokra ugrott fel, hogy egyik helyről a másikra utazzon. Egyedüli útitársa az ócska pálinka volt. En is kapcsolatban álltam valamikor a vasúttal. Egy nagy vasútvál- lalat vezetője voltam egy időben. Más is összekötött minket. Mindketten ugyanazt az egyenruhát hordtuk a kórházban, és ugyanazt a munkát végeztük. Elmondtam neki, hogy egyszer Atlanta egy nagy metodista templomának voltam a vezetője. Éveken keresztül segítettem ebben az állásban ezt a templomot és hittant is tanítottam ott a gyermekeknek. A pénzszerzésből is kivettem részemet. Ekkor ő egy őszinte kérdést tett fel: - Én nem sokat értek a valláshoz, de mondd nekem, miféle vallás segített téged hozzá ahhoz, hogy ide kerülj... ? Ez a kérdés napokig gyötört engem. Igyekeztem a társadalmat okolni kudarcomért. Az emberek kétszínűségét, ami mindent átjárt. "Egyházam nem törődött velem", - mondtam magamnak, mikora tükörbe néztem, de láttam visszatükröző arckifejezésemen, hogy ezt a hazugságot magam sem hiszem el. Az én önző életfelfogásom okozta romlásomat. A vallás számomra csak külső dísz volt, amellyel életem rendezettségét fitogtattam, akár csak a golf klubbal, előkelő barátaimmal, és szürke bankári ruhámmal. Csak látszat volt vallásosságom és hibáim súlya alatt összeomlott. Végre őszintén szembe néztem magammal. Én fordultam el Istentől, nem Isten tőlem. Csak saját magamat okolhatom, senki mást. Kimentem sétálni egyet. Leültem egy nagy fa alatt és ismét felvettem az üzleti kapcsolatot Istennel. ... Attól tartok, Uram, hogy túl terheltem számlámat - kezdtem.
