A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
36 Nem rég levelet kaptam egyik régi tanáromtól, aki ismerte előző terveimet. -Mi történt, Tomi? - kérdezte. - Mi az oka a nagy változásnak?- Nincs semmi változás, - írtam vissza. - Még mindig ugyanaz az önző, magát kereső alak vagyok, akit Ön igyekezett orvossá képezni. Sohasem kívántam semmi mást, minthogy Dooley Tomit boldoggá tegyem - és itt elértem! Látod, amikor Jézus a Boldogságokra tanított minket, nem valami álomországot írt le, ami valaha talán bekövetkezik. O a jelenlegi világról beszélt, úgy amint az van. Ha te rendkívül érzékeny vagy mások szomorúsága iránt, - mondta - és teszel valamit, bármily csekélység legyen is az, hogy könnyíts rajta - boldogság fog eltölteni. Ez a való helyzet. Én tudom - és én olyan valaki vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy boldog legyen... P. PAPP JÓZSEF, S.J. MONDÁSAIBÓL:- A lelkiélet kezdetén Neki, Érte teszek mindent. Aztán Vele, végül már csak egyedül Ó az, aki cselekszik bennem. • Sokszor kell tíz körmünkkel kikaparni a fáradtság, kedvetlenség nyomasztó érzése alól azt az öt percet, amikor négyszemközt maradhatunk Vele. De ki kell kaparni!- A Szentírás az emberi szóban megtestesült Krisztus. Azzal a hittel vegyük kezünkbe, hogy ha csak érintem is, meggyógyulok. • Lel kiéletünkben, s így imaéletünkben is megvannak az évszakok. Ne féljünk az ősztől és a téltől, mert tavasz követi, s minden tavaszon egy fokkal teljesebb a megújulásunk. Azon se bánkódjunk, ha tavaszunk minden virágját nem porozza be Isten. Ő tudja, mit kell megérlelni bennünk. • Nem elég jz, hogy ma ismerem Istent. A következő nap jobban meg kell ismernem!- Ha úgy élek, hogy magamnak tulajdonítok isteni hatalmat, akkor minden úgyis sikerül. Tegyük a magunk helyére Istent.- Tudjunk ramosolyogni az Istenre és a felebarátra is.
