A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

34

Miért jöttem én ide a világ másik feléről, hogy ezeket a szívettépő eseteket lássam? Azt hiszem, a legjobb válasz az lenne, hogy azért, mert égett bennem avagy, hogy másokon segítsek.. ez azonban nem lenne igaz; Az én vágyam az volt, hogy jól érezzem magamat és ebben otthon semmi hiányom sem volt. Pénzünk volt bőven. Sajátlovam volt. Külföldre mentem tanulni, hogy zongoraművész legyek. Boldogságom nem volt felszínes. Családunkban mindnyájan lelkünk mélyéig boldogok voltunk. Azt hiszem, ebben nagy szerepe volt apám vallásosságának. Még nem láttam olyan családot,' amelyben annyit imádkoztak, mint a miénkben. Imádkoztunk amikor reggel felkeltünk, amikor leültünk enni; amikor befejeztük az ebédet; amikor aludni mentünk, s gyakran közben is. Kedvenc imáim között voltak a Boldogságok. Azt hiszem azért szerettem ezt annyira, mert én is boldog akartam lenni. Itt voltak a boldogság szabályai.

De most, ahogy visszatekintek, úgy látom, hogy a második boldogság:... Boldogok, akik szomorkodnak ... -különösjelentőséggel bírt számomra. Apám sokszor magyarázta nekem, hogy a "szomor- kodás" a szentírás nyelvén nem "boldogtalanságot" jelent. Amint ő mondta, ez csak azt jelenti, hogy "inkább a világban található szomorúságra, mint az örömökre irányítjuk figyelmünket".

Ezt a magyarázatot azonban nem értettem meg. Hogyan lehet valaki boldog, ha a szomorú dolgokra gondol?

Amikor megkezdtem orvosi tanulmányaimat,nem azért tettem, mert a betegek szomorúsága szívembe markolt. Inkább azért, hogy részesítsem őket az én boldogságomban. Ahol tanultam, volt néhány magános öreg beteg a kórházban. Vettem magamnak egy szép nagy autót és a hét végén elvittem benne az öregeket az istállóhoz, ahol lovamat tartottam. Míg én ugrottam a lóval, ők élvezték a friss levegőt. Erezd jól magad, és oszd meg másokkal örömödet, ez volt az én elgondolásom a boldogságról.

Talán mást sem tettem volna egész életemben, ha át nem éltem volna azt a tikkasztó júliusi napot 1954-ben. Amint kikerültem az egyetemről, s megkaptam doktori diplomámat, beálltam a tengerészeihez. Hajómat a Csendes Óceán nyugati részére vezényelték cirkáló szolgálatra. Az unalmas napokat azzal töltöttem, hogy igyekeztem elképzelni, j Missouri melyik része legjobb a lótenyésztésre. Alig halottam, amikor a kapitány reggel bejelentette, hogy rövid időre Haiphongba megyünk, Észak Vietnámba, hogy néhány menekültet Saigonba szállítsunk. Haiphong kikötőjében egy kis hajó közeledett felénk, amely száznál kevesebb személy szállítására készült. Több,