A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
33 Dr. Thomas A. Dooley A MÁSODIK BOLDOGSÁG (Boldogságot keresett és megtalálta mások szolgálatában...) Ma reggel egy nagyon dühös ember ébresztett fel. Azt mondta, felesége haldoklik. Az én orvosságom ártott meg neki. Lassan felültem, igyekezvén teljesen felébredni. Egész éjjel fenn voltam, egy gyermeket operáltam, akinek szemét kitépte a tigris. Egy órája sincs, hogy ágyba mentem. Almosán követtem a férfit kis klinikánk rendelőjébe, ahol felesége guggolt. Az öreg asszony arcát eltorzította a fájdalom. Jól emlékeztem rá. Kéthete hatalmas daganatot távolítottam el nyakáról. A sebet igyekeztem oly tisztán tartani, ahogy csak tudtam, de a félhomályban is láttam, hogy a kötés körül lilás vonalak vannak, a fertőzés jelei. Aggódva vettem le a kötést rétegenként. Végül, az asszony bőrénél egy rothadó, fekete dolgot találtam. Egy denevér szárnya volt. Kérdőleg néztem a férjre. - Igen, - mondta büszkén - én tettem oda, hogy távoltartsam a fájdalmat. És jó, hogy odatettem. Nézze, milyen lila a nyaka... ! Azt hiszem, penicillin és vérátömlesztés segítségével életben fog. maradni ez az asszony, férje jóindulatú segítsége ellenére. De számomra ez csak az első a közel száz szenvedő ember közül, akiket egy nap kezelek. Amint újra bekötöztem az asszony nyakát, egy anya hozta be öt éves fiacskáját, aki sem ülni nem tudott, se nem látott. Megkérdeztem, hogy mit adtak neki enni. - Mit, hát rizsát és vizet. Mi egyebet enne egy gyerek... ? Egy férfi megmutatta nekem a csuklóján lévő kis karcolást, amely már oly rég meg volt fertőzve s közölnöm kellett vele, hogy el fogja veszíteni karját. Egy szomorú asszony félénken megkérdezte, hogyan szülhetne élő gyermekeket? Természetesen ő tudja, hogy minden két gyermek közül egy meghal, de neki eddig mind a 11 meghalt. Van-e valami az én csodaüvegemben, ami lehetővé tenné, hogy a következő életben maradjon?
