A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

31

történik, hogy János "megint ott áll", mert hol egyebütt is állna, mint ott, ahol már látta egyszer a közeledő Jézust; - ott áll "két tanítványával", akik közül az egyik Simon Péter testvére, András, a másik pedig, akit az evangélista, János, nem nevez meg, nyilván ő maga, egészen fiatalon még, de a várakozás és az ellenállhatatlan fölismerés olyan megrendülésében, amikor a Keresztelő szavait hallja; - Nézzétek, az Isten Báránya! - olyan visszafojthatatlanul feltörő, egész lényét elárasztó szeretetével ennek a Báránynak, hogy ezt a pillanatot soha életében el nem felejti többé, nem, még a kereszttövében; nem, mégPatmoszon, a leglángolóbb jelenések szárnysuhogásai közt sem.

... íme, az Isten Báránya... - mondja a Keresztelő. Tudja, mit mond; nem a szavak értelmét, hanem következményét. Tudja, hogy erre a pár szóra a két tanítvány, aki ott áll vele, szó nélkül elindul, és vissza se néz többé? Valószínűleg tudja. Hogy nemsokára be- börtönzik és lefejezik; az már szinte csak olyan, mint egy túlírt mondat végén a pont - egy véres fő Szalóme tálcáján, hogy legyen mit megfesteniük a későbbi korok mestereinek. Mert az igazi pont itt van; amikor ez a két tanítvány elválik tőle. A pont, amit ő maga tesz küldetésére. - íme, az Isten Báránya! - nem ismertétek, és én most megismertetem. S ha egyszer megismertétek, követnetek kell; őt kell követnetek, és nem engem. Én a pusztában kiáltó vagyok; de ő visszajött a pusztából az emberek közé. Én itt állok az ószövetség végső nyúlványának végső szikláján, egy éjszaka végső pillanatában; de ő az új szövetség, és a virradat. Aki meglátta a Napot, nem marad tovább az éjszakában.

így néz ez a szikár férfi a távozó két tanítvány után; bizonyára még látja azt is, amint Jézus megfordul, mert meghallja maga mögött a sietős lépteket; talán még Jézus kérdését is hallja a távolban: - Mit akartok?

Valóban, mit akarnak? Meg lehet egyáltalán fogalmazni, hogy mit akarnak? Akarnak egyáltalán valamit? Vagy csak elindultak, mert nem tehettek másként; elindultak, egy minden akaratnál és minden megfontolásnál mélyebb döntéssel, belevetve, visszavonhatatlanul egész lényüket abba az első lépésbe, amellyel elszakadtak Jánostól és csatlakoztak Jézushoz? A jelenet olyan egyszerű és olyan való- szerű, hogy nem is történhetett másként. Valaki megy, hirtelen mozgást hall maga mögött, siető lépteket, gyors lélegzést; megfordul, "mit akartok?" - kérdezi.

Azokat nyilván meglepi a kérdés. "így feleltek: Rabbi, hol lakói?" - rögzíti a történteket János, az egyik szereplő. Vagyis nem feleltek,