A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
26 szemben a szeretet gyakorlásának végső határáig. Valami rendet kell tartanunk a kötelességeink teljesítésében; vannak, akikkel szemben nagyobb a felelősségünk. Tehát nem elvont, személytelenszeretetet kíván tőlünk Jézus minden ember iránt. Azokat szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkoztunk, akik valahol a távolban vannak, értük gondolatban még életünket is készséggel feláldozni könnyű. De már nehezebb a- zokat szeretni szolgálatkész, áldozatkész szeretettel, akikkel együtt élünk, akik sokszor terhűnkre is vannak. Itt és most kell elkezdeni, akivel együtt vagyunk, azt kell szeretni elsősorban, azután azokat, akik távolabbiak. Nem lehet például elha- nyagolniházastársunk, családunk szolgálatát azon a címen, hogy jót akarunktenni másokkal. De bármilyen értékrendet is tartunk szere- tetünkgyakorlásában, csak akkor jutunk el a szeretet tökéletességére, ha Jézus példáját követjük; a szolgálat és az áldozatkészség szellemét. Erre kell törekednünk szent Pál buzdítása szerint: - Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt (Fii. 2,5). ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK: "Az emberek a szabadság helyes használatával és felelősségteljes engedelmességgel hárítsák el az anarchia veszélyét..." Az anarchiának, vagyis a politikai fejetlenségnek, teljes felfordulás* nak a veszélye földünk ún. "demokratikus" államaiban,sokkal nagyobb, mint azt a legtöbben gyanítják. Es a demokratikus államok szabadság- jogait élvező polgára inak túl nyomó többsége annak sincs tudatában, hogy az anarchia mindenütt egy másik nagy veszedelemnek szálláskészítője: a korlátlan parancsuralomnak, vagyis egyszóval, a diktatúrának. Amint gondosan figyeljük, hogy mekkora körül tekintéssel és okos tapintattal próbálják a kormányok is, a helyi hatóságokat is megelőzni vagy megszüntetni a rengeteg-féle "tüntetést", a zajos és romboló felvonulásokat, meg a minduntalan föllépő, igazságtalanul hosszúra nyújtott sztrájkokat, azt is látnunk kell, hogy a hatósági intézkedések nem járnak maradandó sikerrel. A "tüntetések" újból és újból valóságos utcai harcokat idéznek elő és lassan világszerte mindenütt felütik a fejüket. Égetően szükség van arra, hogy-főlega keresztények- bátran adják az igazi szabadság és felelősségtel jes engedet messég példáját, hiszen csak a keresztények vannak az igazi szabadságot hirdető tanítás birtokában.
