A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

Szeder Mihály, S.J.

27

HŰLIK

KotsmnBPn

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

A Kerekes-csárda ott állt a falu végén, ahol az út Egerszegi felé kanyarodik. Jól menő csárda volt, mert a pacsai és egerszegi vásárok népe ott vonult el gyakran. Jó nagy udvara volt. Elég hely szekérnek, állatnak. Jó gémeskút nagy hosszú vályúval itatásra. Embernek is akadt enni-inni való. Hát itt pihentek meg. De mikor nem volt akör- nyéken vásár, nem igen volt forgalmas. Alig lézengett benne egy-két koma-sógor egy pohár bor, vagy sör mellett. Ezzel a csárdával a lőcsfalvi papnak nem sok baja akadt, mert Kerekes Bácsi, ahogy a falu nevezte, jő keresztény ember volt, ami korcsmáros félében bizony ritka jelenség. De neki bizony még pap fia is volt, meg apáca lánya, akik valahol messze Ázsiában mint hittérítők vezekeltek talán az összes korcsmáros ok és korcsmárosnék minden vétkeiért...

Hogy mennyire jő és derék ember volt Kerekes Bácsi, az kitűnik az alábbi esetből, amely csárdájában esett meg és egy darabig lázban tartotta Lőcsfalva polgárait.

Vén-asszonyok nyarát járta az idő. Régen volt olyan meleg október, mint aznap. Szállt az ökörnyál a levegőben és a szőlőbirtokosok már aggódni kezdtek, hogy szüret előtt leszárad a fürt a tőkéről, ha még sokáig játszadoznak a vénasszonyok az októberrel. Fáradtan kocogott lován egy ismeretlen utas Egerszegi felé a melegtől szikrázó poros országúton. Ahogy megpillantotta a csárdát, gondolt egyet és befordította lovát az udvarra. Szép szál ember volt. Javakorabeli. Alova sem megvetni való, szép sárga bőmyergével. Odakötötte az oszlophoz a kantárszárat és belépett a csárdába.- Adjék Isten, - hangzott a köszöntése.

Kerekes Bácsi a söntésben foglalatoskodott.- Meleg idő járja, - szól a vendég. - Szolgálhatna valami jó hideg torokhűtögetővel?- Abba hiány nincsen nálunk, - foglaljon csak helyet. No, és bor-féle, vagy sör-félehűtögetné-e jobban a torkát? - kérdi akorcs-