A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

25 nekünk is kötelességünk életünket adni testvérein­kért. . . (I Ján. 3,16). Jézusnakez az emberszeretete nem elméleti szeretet volt, hanem véresen komoly valóság. Ez azt jelenti, hogy ami szeretetünknek is valódinak kell lenni, mely áldozatkész tettek­ben mutatkozik meg. Nem elméleti, képzeletbeli áldozatról van itt sző, hanem valódiról. Nem vonhatjuk ki magunkat alóla azon a cí­men, hogy ez csak rendkívüli esetekre vonatkozik. Nem kell azonban arra gondolni, hogy életünket adni testvéreinkért szükségszerűen azt jelenti, hogy mindig fel kell áldozni életünket értük, hanem inkább, azt, hogy lelkűnkben ennek az alap dispoziciónak, ál­dozatkészségnek is meg kell lennie, hogy szükség esetén ezt is megtegyük. Hogy megvan bennünk ez a készség, azt azzal bizonyít­hatjuk, hogy a kisebb áldozatoktól nem riadunk vissza. Ezért szent János is miután kijelentette, hogy kötelességünk életün­ket adni, így folytatja: - Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból - mégis, amikor látja test­vérét, hogy szükséget szenved, elzárja előle a szívét. Gyermekeim, ne szeressük se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal... (I Ján. 3,17-18). Tehát sokszor fel kell áldoznunk önszeretetünket, kényelmünket, időnket, vagyonúnkat, hiúságunkat, hogy embertár­saink szolgálatára tudjunk lenni. - Hordozzátok egymás terhét - írja szent Pál - így teljesítitek Krisztus törvényét... (Gál. 6, 2). Ha nem törekszünk az áldozatkész szeretetre, hogyan mondhatjuk, hogy úgy szeretjük testvéreinket, a- hogy Jézus szeretett minket? 4. Azt mondta erre egy francia férfi; - Ez mind szép, de mégse szerethetem ugyanazzal a szeretettel a feleségemet, a házmesternét, a szomszédasszonyt és az anyósomat. Ez az ironikus kijelentés felhívja a figyelmünket egy tényre, amit nem szabad elfelejtenünk, Jézus új parancsa igaz, hogy arra hív minket, hogy kivétel nélkül minden embertestvérünk iránt legyen meg bennünk a szolgálat és áldozatkész szeretet lelkülete. A gya­korlatban azonban lehetetlen minden embert egyszerre, konkrét és hatékony módon szeretni. Vannak emberek, akikkel Isten akarata szerint s z or os ab b kapc solatban vagyunk. így például születésünknél fogva adva van a szülői és gyermeki kapcsolat, a test­véri és rokoni viszony. Más kapcsolatot mi szabadon választunk, akár a házassággal, akár barátsággal, akár az egyházhoz való tarto­zással, vagy valamilyen egyesületbe, munkahelyre való belépéssel. Végül vannak emberek, akikkel összehoz bennünket a mindennapi élet. Nyilvánvaló, hogy nem mehetünk el mindegyikkel

Next

/
Thumbnails
Contents