A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
16 II. AZ UJ VALLÁS 3. Az evangéliumos könyv. íme ez volt röviden, amiről az apostolok Krisztus halála után az egész római birodalomban prédikáltak. Kezdve Jeruzsálemtől egész Spanyolországig. Ám a híveket nem tudja kielégíteni ez az aránylag rövid és múló prédikáció. Bármennyire is felejthetetlenek voltak az apostolokkal töltött órák és napok; egyszer mégis csak elérkezett a válás pillanata. Meg aztán igen sok helyre el se jutottak az apostolok. Sokan csak barátaik, ismerőseik révén ismerték meg Krisztus tanítását. Nem csoda hát, egyre sürgetőbbé vált a megtörtént eseményekföljegy- zése. Egyre nagyobb lett az igény, hogy az apostolok tanítása írásban is napvilágot lásson. Ezt aztán mindenki olvashatja ... Az is, akihez az apostolok nem tudtak személyesen szólani... S ami a legfontosabb; az írás maradandó. Nem változik olyan könnyen, mint az élő sző. Igaz, eddig még nem esett csorba az apostolok hagyományán. De mi lesz, ha ők meghalnak? Sokan vállalkoztak (ezért) arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket, úgy, ahogy ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi voltak és hirdetői voltak az igének... Szent Lukácsnak ezt a rövid tárgyilagos megállapítását a legújabb kutatások fényesen igazolták. A "sok" közül azonban csak négy olyan írás maradt ránk, amelyeket az egyháza zsidók szent könyveihez hasonlóan tiszteletben részesíJÉZUS KRISZTUS
