A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
12 P. Orbán Miklós, S.J., Róma r f T A NAGY PESTISJÁRVÁNY ÉS AZ ANGYALVÁR LEGENDÁJA Római sétánk közben Nagy Szent Gergely pápa korát idézzük. Végre feljutottunk az Angyalvár tetejére, ide a legfelsőbb terraszra. Ahol ma az angyal bronzszobra hüvelyébe dugja öldöklő kardját. Hadrián császár síremlékének a tetején eredetileg Apolló pogány isten négyes fogatot hajtó szobra állt. Ezt a négyesfogatot is olimpuszi hajtőjával együtt összetörték, darabjait az ellenségre szórták, vagy beolvasztották, ki tudja melyik ostrom napjaiban. Hogy miért éppen kardját hüvelyébe dugó angyal került az erődítménnyé átalakított mauzóleum ormára, ezt már említettük. A legenda az angyal megjelenését ahhoz a pestisjárványhoz köti, amely a 6. század végén tarolta végig a félszigetet és tizedelte meg Rómának amúgyis gyér lakosságát. 589-ben kiáradt a Tiberis és az egykori szemtanú beszámolója szerint olyan magasra emelkedett a víz, hogy több templom, középület összedőlt. Gondolhatjuk, hogy mi lett a szegény negyedek sorsa. Ma is egy-egy felhőszakadás után 100 helyről hívják a tűzoltókat, hogy a hét domb közti völgyek alján lévő utcák földszinti lakásait szárazra szivattyúzzák. Egy évvel az árvíz után, elérte az örök várost a fekete halál, a pestis. Az első pestisjárvány hírei a század közepén számoltak be arról a pusztításról, amelyet az a járványos betegség Európa különböző országaiban végzett. Az egyiptomi Pelusium mocsaraiban ütötte fel a fejét a fekete halál, aztán egyszerrecsak megjelent Konstantinápolyban, majd mindenütt a háború nyomában járt. Procopius, ennek a kornak a történetírója, majd utána Paulus diá- konus, részletesen beszámolt erről a csapásról. Kitört a járvány
