A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
43 se lesz; nem olyan értelemben, hogy bizalmatlanul és kedvünk vesztetten lemondunk a mai megveszett világról,,hanem hogy kifejezzük tanácstalanságunkat a mai világ sokszerűsége, kétértelműsége, bizonytalansága, buktatói láttán. Az a világ, amelyikről beszélünk, már néhány évtizede alakul. Teljesen a második világháború után bontakozott ki, és főleg az utóbbi 10-15 esztendőben. Főjellemzője az, hogy folytonos mozgásban, változásban, fejlődésben van; politikai, gazdasági, társadalmi, műveltségi, vallási tevékenységének minden területén és minden izében maguk a szerkezetek alakulnak át. Nem csupán felületi és lassú változásokat élünk meg, hanem az emberiség az egész létét átható és REGGELI SÉTA Cser László, S.J. Házad előtt, a forgalmas út szélén állsz, körötted az ősz j pirosában lángoló lombok, fölötted a kék ég az elhúzó vadludak éles V-be- tűivel és úgy érzed, hogy életed belehasít a Mindenség közepébe ezzel a kiáltássalj Elekl Élsz, mert dobog a szíved és ennek a vért szétárasztó erős izomnak lüktetésében ráismersz anyád arcára, apád lépteire, testvéreid hajára és szemszínére.Öntudatod őrtornya kiveti fényét a messzemúltba is és tudod, hogy ősök lélekzenek benned, századok, évezredek ősei. Lábad alatt a por tán embertestek pora is. Szemed ugyanabba a napba néz, melybe népek milliói néznek. Tested anyaga egy a föld anyagával. Minden ember, a múl t emberrengetege és a majd el jövendő nemzedékek is rokonaid. Tested kémiájában ott élnek a füvek, a bokrok, a fák, a madarak, az erdők vadjai. Az egész élő-, haló-, a mozgó, lél ek- ző, vegetáló, érzékelő és értő teremtés benned lélekzi sokszerű, mégis egységes ütemét. Az utcaszélen állsz, lehull egy lomb őszülő hajadra. Elfut melletted egy autó, szemek tekintetébe kapcsolódik tekinteted. Egy házőrző kutya ballag el előtted, megáll, fölemeli fejét és farkcsóválva tovább szalad. Az áthúzó vadludak V-betűje eltűnt, de uj követi. Élek, mert jöttem és itt vagyok, - gondolod. Elek, mert megyek és eltűnök, Öntudatod egy pillanatra egybefogja a létező Lét egészét. Innen hová? a szokott munkára, a napi teendők elvégzésére. Ám az apró tennivalók napja nagyobb értelmet hord magában egy ilyen pillanat után. Egy ilyen reggel i séta, szívverés, lélekzés az órákra és per. cekre tördelt idő közepén ráláttat az egész időtlenségbe vetülő Időbe. Ha csak percekig tart is, egy ilyen reggeli séta összekapcsol az élet Egészével.
