A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
40 ISTín CSEmPESZE Lámpák a sötétben. A jugoszláv határ előtt megálltam egy kis osztrák falu szélén, s elgondolkoztam. 1957-ben a jugoszláv kormány csak személyes holmit engedett be, minden egyebet elkobozott, különösen a nyomtatványokat, amelyeket külföldi propagandának tekintettek. Nekem pedig tele vannak táskáim nyomtatványokkal és szentírásokkal. Hogyan jutok ezekkel keresztül a határ on? Életemben először mondtam el a később sokszor megismételt "Csempészek Imáját"! ... Uram, táskáimban szentírások vannak, amelyeket a Te gyermekeidhez viszek, a határon túlra. Amikor Te a földön jártál megnyitottad a vakok szemét. Most arra kérlek, hogy hunyd be a látók szemét. Ne lássák az őrök, amit Te nem akarsz, hogy meglássanak... Ezzel az imával felfegyverkezve elindítottam a motort és odahajtottam a határhoz. A két őr meglepődve, de kedvesen fogadott. Gondolom, nem sok dolguk volt beutazókkal. Valószínűleg az én útlevelem volt az első hollandi, amit láttak, úgy bámultak rá. Németül biztosítottak róla, hogy csak néhány formaságon kell átmennem. Megkérdezték, van-e valami elvámoltatni valóm. Mondtam nekik, hogy van nálam pénz, óra, fényképezőgép... Közbenkezdték nézegetni holmijaimat. Kinyittatták az egyik táskát, amelyben a horvát és szlovén nyelvű füzetek voltak. Világosan láthatták, amikor felhajtotta egyikük a füzeteket eltakaró inget. En közben a időjárásról kezdtem .beszélni a másikkal, s nem is mertem a táskámat vizsgáló őrre nézni.- Van-e egyéb bevallani valója? - kérdezte ismét.- Csak apróságok, - mondtam, arra gondolva, hogy a füzetek nem nagyok.- Apróságokkal nem törődünk, - mondták és tisztelegve visszaadták útlevelemet. Zágrábban álltam meg először egy keresztény vezetőnél, Jamilnál,