A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

41

akinek a címét a holland Biblia Társulattól kaptam, ahonnan időnként rendelt 1945 előtt. Reméltem, hogy még régi címén találom. Még Hollandiából írtam neki egy óvatosan megszövegezett levelet, hogy valamelyik napon egy hollandus fogja meglátogatni. Csak később tudtam meg, mi történt ezzel a levéllel. Jamil régen elköltözött és az új lakó nem tudta címét. Levelem visszakerült a postához és ott feküdt két hétig, mire kiderítették Jamil lakóhelyét. Aznap kézbesítették neki, amikor én beléptem Jugoszláviába. 0 nem tudta, mit csináljon, ki lesz titokzatos látogatója? Elment régi lakására, de azon tűnődött, megmondja-e az új lakónak, miért jött. Épp a ház előtt állt, amikor én megérkeztem és tőle félméterre megálltam. Autóm rendszámtáblájáról rögtön felismerte, hogy én vagyok a hollandus, és örömmel üdvözölt. 0 is nagyon hálás volt, mint a lengyelek, hogy elhagyatottságában valaki felkereste őt. Rögtön szerzett nekem tolmácsot, s megadott néhány címet, akiket felkereshetek.

Ezen az első missziós utamon felfedeztem, hogy oly erővel rendelkezem, amilyent nem is sejtettem. Ötven napra szólt tartózkodási engedélyem, s ezalatt folytonosan prédikáltam, tanítottam, bátorítottam és osztogattam a szentírásokat. Több mint 80 gyűlést tartottam az ötven nap alatt és vasárnaponként hatszor is beszéltem. Felkerestem a nagy városokat és elhagyatott tanyákat egyaránt.

Először semmi jelét sem láttam annak, hogy az egyházat elnyomják Jugoszláviában. Jelentkeznem kellett minden új helyen a rendőrségnél amikor megérkeztem, de szabadon látogathattam bárkit. A templomokban nyíltan beszélhettem.

Idővel azonban felismertem az állam módszerét. Az öregekkel nem törődtek, azok járhattak templomba, csak a fiatalokat igyekeztek visszatartani. A gyerekek előtt nevetségessé tették Istenben hívő szüleiket. Ha egy gyermek imádkozott étkezés előtt az iskolában, kizárták.

Főleg Macedóniában volt erős a párt nyomása. Az emberek féltek naplemente előtt a templomba menni. A sötétben, petróleumlámpájukat oly alacsonyra tartva, hogy arcukat ne lássák, mentek lassan az emberek a templomba. Csak ott múlt el félelmük. Felakasztották lámpáikat a falra, s annak kellemes világánál tartottuk gyűlésünket. Nikodémusról beszéltem nekik, aki szintén késő éjjel kereste fel Krisztust. Több mint kétszázan gyűltek össze egy helyen, hogy meghallgassák a külföldi misszionárius beszédjét. Nyolcvanötén közülük megújították önátadásukat Krisztusnak.

Egyetlenegy helyen kellemetlenkedett csak a rendőrség. Egy kis faluban, amelynek "templomában" egyetlen hívő volt csak, s a temp-