A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
34 Jézus élete és cselekedetei volt az első, amit az apostolok az új keresztényeknek elmondtak. Kezdve azon a tagadhatatlan tényen, hogy Jézus Dávid törvényes leszármazottja, akit a próféták előre megjövendöltek. Azt sem hallgatták el, hogy egy asszonynak (Máriának) a szülötte. Apjáról azonban sohasem beszéltek. Majd elmondták, hogyan keresztelkedett meg a Jordánnál; szóltakKeresztelő Jánosbizony- ságtételéről. Lefestették Jézus engedelmes, alázatos, önmegtagadó életét; és ki nem fogytak csodás tetteinek emlegetéséből. Azutánmeg részlete sen eléjük adták, mint alapította meg Jézus az Eucharisztiátj azaz Testének és Vérének titokzatos szentségét;beszéltektermészetesen szenvedéséről, haláláról és arról, hogy harmadnapon föltámadt. Végül pedig megemlékeztekmég Jézus utolsó negyven napjáról s hogy ezalatt a negyven nap alatt több mint tízszer találkozott tanítványaival. Elmondották végül dicsőséges mennybemenetelét is. Elbeszélésüket a Mester ígéretével zárták, amely szerint Jézus újra el fog jönni a világ végén. Akkor lesz a halottak föltámadása és az ítélet a világ fölött. Aki hitte ezt és maga is keresztény akart lenni, az megkeresztelke- dett. Jézus rendelte ezt így; aki hisz és megkeresztelkedik, mondotta - az üdvözül. A keresztség az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek a nevében történt. Ezt is Jézustól vették az apostolok. Vagyis annak, aki megke- resztelkedett, hinni kellett abban, hogy az egy Istenben három személy van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A Fiú (aki nem más, mint a Messiás, a Krisztus) egyúttal Isten Fia. Mária fia, de már születése előtt is volt, Istennél. Megtestesülése értünk történt; halála megváltói halál volt. Kereszthalálával váltotta meg a világot az ősi átok rabságából. Mindenki részese lehet ennek a megváltásnak, ha hisz Jézus Krisztusban és megkeresztelkedik. Akeresztség után következett a szent szertartások értelmének a föltárása és az egyház titkába való bevezetés, beavatás. A keresztség nem egyéb, mint eltem étkezés a Krisztus halálába. Aminthogy Krisztus meghalt és eltemették; úgy a keresztények is jelképesen eltemetkeznek a keresztvízben (ez az első időkben igen gyakran három szoros alámerítéssel történt). Ez az eltemetkezés a régi ember halálát jelentette, aki a bűnnek szolgálatában, az ördög zsoldjában harcolt Isten törvényei ellen. De amint Krisztus föltámadt halottaiból, úgy a keresztelőkútból feljövő keresztény is újjá születik, Krisztus halhatatlanságába öltözik. Ez a halhatatlanság az örök élet. Az ilyenképpen újjászületett emberre újabb ínséges pillanat várt, a kézrátétel. így hívták az őskeresztények a bérmálást. Itt kapta meg
