A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

35

az újkeresztény a Szentlelket, a Szentháromság pecsétjét és foglalóját, az üdvösség zálogát. Mind a keresztség, mind pedig a bérmálás örök, eltörölhetetlenjelet égetett a lélekbe; mert Isten sohasem másítja meg adott szavát.

Csak ezután ízlelte meg az új "testvér" az Úr Testét és Vérét, az átváltoztatott Kenyeret és a Bort. Ez volt a titkok titka. A szentmisében az átváltoztatott Eucharisztia volt a Krisztussal való egyesülés záloga, a lélek tápláléka. Míg hitjelöltek voltak, nem vehettek részt aszentséges cselekményeken. Csák a keresztség után nyűt meg ez a titkos kapu a Krisztus Testének és Vérének a titkához.

Már a keresztség is erősen sejtette a keresztényekkel, hogy egy új, csodálatos közösségbe léptek: az egyházba. - Az egyházban megszűnt, minden különbség; ott nem volt zsidó és görög meg szír vagy római; mindnyájan egyek voltak Jézus Krisztusban. Egy hit, egy keresztség, mert Isten is egy.

De nemcsak a faji, és nemzeti különbségek szűntek meg; eltűnt az a nagy szakadék is, ami eddig a rabszolgát urától, a férfit a nőtől elválasztotta. Krisztusban nem volt többé se úr, se rabszolga, se férfi, se nő; csak új teremtmény: a keresztény!

S ennek a szent közösségnek beszédes jelképe éppen az Eucharisztia volt. Mert amint az átváltoztatott kenyér a szántóföldeken kiszórt ezernyi sok kis búzaszemből lett egy kenyérré, és amint a bor a hegyeken érlő apró szőlőszemekből sajtolt egyetlen ital volt; úgy az egyház Is az egész világon szétszórtan élő keresztényekből épült egy testté, a Krisztus titokzatos Testévé.

Az egyháznak imádsága is volt; a Miatyánk. Jézus tanította meg erre az imádságra az apostolokat. Ezt :minden újonnan jött testvérnek szó- ról-szóra meg kellett tanulnia és természetesen nemcsak tudnia kellett, hanem imádkoznia is.

A keresztség és a misztériumokba (isteni titkokba) való beavatás nagy napjával megkezdődött az igazi keresztény élet. Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy búcsút mondtak a régi pogány elkölcsöknek, szokásoknak, bűnöknek és az új életet kezdték élni. Ez a változás bizony nem egynél valóságos forradalmat jelentett a saját házában. A görögökaztmondtákerről a változásról, hogy "metanoia", amit magyarul így lehetne lefordítani: lelki újjászületés, megtérés, megváltozás, pálfordulás. Ezt a "metanoiát" prédikálta Keresztelő János a Jordán partján s ezt hirdette Jézus is minduntalan, meg az apostolok is csak erről beszéltek.