A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

33

2. Az Apostolok tanítása. _ . „ . . . „

Ezt az uj es szent tant prédikálták az apostolok. Nem a maguk nevében, hanem a Jézus Krisztus nevében. S nem szűntek meg hangoztatni, hogy nekik parancsuk van rá, hogy hirdessék az evangélium örömhírét. Magától Jézus Krisztustól kapták aküldetést. Ok csak azt mondják, amit Nála láttak, vagy Tőle hallottak.

Az újkeresztények - zsidók és pogányok - előtt egy egészen új, eddig nem sejtett világ tárult fel. Lélegzetvisszafojtva hallgatták az apostolokat, amint a zsinagógákban vagy a magánházakban beszéltek Jézus: Krisztusról.

Mert első volt a prédikálás. Az apostolok nem könyvből tanítottak, aminthogy Mózes és a próféták se könyvből prédikáltak. Először szóval és példával hirdették azt, amit láttak, maguk is megtapasztaltak s amitmagukis úgy tanultak. Nem a perzsa jósoktól,, vagy az egyiptomi varázslóktól vették (ezekben akkor sem volt hiány). Még csak nem is Görögország bölcseitől kölcsönözték tanításukat, még kevésbé a költőktől és a titkos összejövetelek vezetőitől. Hanem egyesegyedül Jézus Krisztustól.

Kelet és nyugat divatos bölcseit nem ismerték; a pogányok tarka bál- ványait és szertartásait félve kerülték. Nem ismertek senkit, csak azt a Jézust, akivel három évig együtt éltek és együtt ettek. Ez volt pedig az új tanítás;

JÉZUS

KRISZTUS

II. AZ UJ VALLÁS