A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
30 vállalkozott, mint arra, hogy a görögöket Itáliából kiverje és a gót királyságotmegerősítse. Csak miután a Rómától délre fekvő részeket is visszahódította, indult, hogy az örök várost birtokába vegye. 543-44 fordulóján vonult Róma alá. Ekkor azonban hírét vette, hogy Jusztinián császár a perzsa háborúba küldött Belisart visszarendelte és azzal bízta meg, hogy végleg rendet teremtsen az olasz félszigeten. Míg a görög hadvezér az Adriai tenger partján katonáit toborozta, Totila Róma ostromára készült. De a várost csak 545 nyarán zárta körül. Úgy akarta térdre kényszeríteni, amint Alarich nyugati gótjai tették: - kiéheztetéssel. Miközben a városban egyre nőtt az éhség és a rémület, hiszen lakói tudták, hogy Totila katonái a közeli tivoli népét felkoncolták, a belső ellenállást egy sajnálatos epizód is sorvasztotta. Vigilius pápát november 22-én Szent Cecilia ünnepén ennek bazilikájából elhurcolták és hajón Bizáncba szállították. Azt a Vigilius pápát, aki Theodora császárnőnek köszönhette, hogy Péter székébe emelték és akit hiúsága és hírvágya hajtott, hogy erre a magas méltóságra eljusson. Személye a pápaság történetének egy igen szomorú korszakát jelzi. Róma püspökének a lelki hatalma teljesen Jusztinián császár befolyása alá került. Míg Róma két szörnyű ostrom következtében egészen elnéptelenedett és a végső hanyatlás lett az örök város sorsa, a pápa a gyengeség és megaláztatás útját járta annyira, hogy emlékét csak megdöbbenő sajnálkozással tudja idézni az utókor. A szenator-családból származó Vigilius pápává való választását általánosan csak akkor ismerték el, amikor híre járt, hogy a Jusztinián császár által asszonyi intrikák eredményeként letett elődje, Szilveriusz pápa, kevéssel halála előtt száműzetésben lemondott hivataláról. Vigilius maga is egyengette útját, amikor hajlandónak mutatkozott Theodora császárné egyházpolitikáját támogatni. Ha nem is tette írásban, de megígérte ugyanis, hogy azokat a Lévtanítókat fogja pártolni, akik tagadták, hogy Krisztus valóságos ember is volt. De Szilveriusz halála után e tévtanítást elvetette és kijelentette, hogy ragaszkodik az egyetemes zsinatok határozataihoz. Amikor Jusztinián parancsára erőszakkal Bizáncba hurcolták, a keleti egyház püspökei között az ún. "három fejezet vita" harcai dúltak. Arról vitáztak, hogy el kell-e ítélni három püspök téves tanítását és az illetőket ki kell-e zárni az egyházi közösségéből. Mopsvestiai Tivadar, az antióchiai teológiai iskola egyik képviselője és Mopsvestia püspöke, a nesztorianizmusnak volt az előfutára. Theodoretus Cyrusi püspök is ilyen tanokat fogalmazott meg alexandriai Cyrill ellen írt leveleiben és harmadiknak az edessai Ibas püspök is igen gyanús tételeket szögezett le a perzsa Marisnak írt levelében.
