A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

26

ezek ugyan kik lehetnek, - mondta tekintetük.- A lőcsfalvi plébános úrhoz van szerencsénk? - kérdi az idősebb hőrihorgas, kopaszfejű ember.- Az volnék. Ez pedig a falu érdemes kántora. De üljenek le az urak, mert látom igen elnyűtt állapotban vannak. Hogy jöttek, autóval, vagy kocsin? - kérdi a pap.

A fiatalabb, olyan diák-féle kinézésű, keserűen mosolyog. Máskor több eszünk lesz, igaz-e direktor úr, - szól az idősebbhez.- Főtisztelendő Uram, én Kotaji György, a keszthelyi gazdasági főiskola falukutató intézetének az igazgatój a vagy ok. Ez itt Roskoványi István, a tanár-segédem.- Ahá, hát Önök azok, akik a kántor úrnak írtak látogatásuk ügyében - teszi a pap a tudatlant. Dehát hogy jöttek?- Gyalog kérem, gyalogosan. Tetszik tudni, Egerszegiben, a gazdasági Hivatalban azt mondták, mikor jármű irányában érdeklődtünk, hogy nem kell oda jármű. Egy jó kis séta. Hiszen "nem messze van ide".

Erre a fiatalabb ismét keserűen mosolyog. - Hát csak tapostuk az országutat. Akivel csak találkoztunk, megkérdeztük: - Messze van még Lőcsfalva? A válasz mindig az volt: - Nem messze van, csak menjenek, odaérnek.

A direktor úr felnevet. - Tudják, azt hittem, hogy Erdélyben járunk. Az ottani székely góbék szoktak ilyen feleletet adni az utasoknak.- No, ez nem Erdély. Ez csak Göcsej. De tudják az urak, agöcseji észjárás igen-igen hasonlatos a góbé észjáráshoz.- No akkor nem csodálkozom többé az eseten, - nevet újra a direktor.

A tanársegéd sem állhatja sző nélkül.... - Enmegolvastam. Legalább 23 embert kérdeztünk meg; pásztorokat, földeken dolgozókat, utasokat, az úton játszó suhancokat... mind csak aztmondogat- ta: - Nem messze van! Néztem az órát, már több mint kétőrája gyalogoltunk ebben a gyilkos kánikulában.- Ugye mondtam, plébános úr, vág bele a kántor, hogy akik most a napon járnak, másképpen vélekednek az időjárásról?- Szerencsétlenségünkre egyetlen jármű sem jött Lőcsfalva felé- szólt az igazgató. Mind egerszegi felé tartott. így még fel sem ké- rezdkedhettünk.- Messze van még Lőcsfalva?- Nem messze, csak menjenek... - a végén már tréfát csináltunk a direktor úrral... - folytatta a tanársegéd. - Hallja-kend, ki-