A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
25 Szeder Mihály, S.J. Messze van-e még a nem-messze ?! (A lőcsfalvi pap naplójából.) Igazi kánikula járta a javából. Perzselően sütött a koradélutáni nap a határra, a falura és főképpen az utakra. Az aratásnak már vége van. A cséplőgépek is már csak itt-ott búgtak. Aki nem ért a földműveléshez, még azt is gondolhatná; hiszen süthet most már a nap akármilyen tüzesen, legfeljebb csak a tarlót perzseli. De a falu népe nem így gondolta. Mert a tarlóra is szükség van még néhány hétre a szántás előtt. Mert ilyenkor sarjad rajta sok jó füvecske és sok takarmányt spórol meg a kisgazda, ha a jószág még járhatja egy darabig a tarlót. No meg ott van még a kukorica, répa, krumpli, stb. annak bizony meg árthat.- De hát van még isteni Gondviselés - mondogatta a lőcsfalvi pap a kántornak, izzadó homlokát törölgetve nagy színes zsebkendőjével -mert minden ilyen meleg kánikula nap rendesen kiadós záporral vagy zivatarral végződik, hát ne panaszkodjunk, igaz-e kántor uram?- bölcselkedett.- Könnyű a főárnak velem együtt a kánikuláról társalogni a hűvös irodában, de akinek kint kell állni a napon, vagy akit úton ér, az bíz, másképpen beszél most.- Hát ebben meg kántor úrnak van igaza - hagyta helybe a pap.- De hol késnek azok a keszthelyi urak?- Nem tudom, nekem azt jelezték a levelükben, hogy ma délután a korai órákban itt lesznek. /- Bizonyára autóval jönnek, vagy legalábbis kocsin. Úgyis meghalljuk, amikor felhajtanak az apátság elé. Alig fejezte be a kántorral való beszélgetést a pap, kopognak az iroda ajtaján.- Tessék, tessék, - szól a pap. Nyílik az ajtó és szinte beesik rajta két útiporos, izzadt, holtra fáradt alak. A pap meg a kántor elképedve bámulnak egymásra; Hát
