A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
38 ^ ^ Mert még a nyilvános bűnösök, US, ágassá 2®1K@© a rossznők is hittek, Jeruzsálem azonban nem akar hinni. S Izrael ünnepelt prófétája zokogni kezdett, ahogy Jeruzsálemre nézett Sírt a szent város miatt, amint egykor Jeremiás próféta a füstölgő romok között... ... Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyűk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok... Bárcsak fölismernéd te is, legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől! Jönnek majdnapok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned kövön követ, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét... (Luk. 13,34-35; 1$ 42-44.) Jézus volt az egyetlen, aki kezdettől fogva figyelemmel kísérte Izrael történetét. S ő volt az egyetlen, aki teljes mértékben ismerte Isten csodálatos útjait Izrael életében. De most mindennek vége. Immár három éve hirdeti Isten választott népének az örömhírt, az Isten országát, az új evangéliumot; deprédikálása süket fülekre talált. Amíg enni ád a népnek, van becsülete; de mihelyt a keresztről, megbocsátásról, hitről, szeretetről kezd beszélni, szemébe vágják; kemény beszéd az, ki képes hallgatni? Pedig a nép még legalább jóindulatú. De a vezetők, a farizeusok, az írástudók! Mást se tesznek, mint eszelősen a törvény betűjét mormolják, de értelmétől és szellemétől messze vannak. Szegény Izrael! Nem volt hátelég a múlt kálváriája, az elhurcolások, a megtizedelések? Egyik szolgaságból a másikba löktek uraid; egyszer Babilonba, majd Perzsia, azután Görögország, Egyiptom uralkodik fölötted. A szolgaságod ugyanaz; adót mindenkinek fizetnie kell és valamennyi mélységes megvetéssel néz le rád megalázott voltodért, atyáid furcsa hitéért. Most meg Róma zsoldos légióinak vasas szorítása tartja fogva szabadságodat. A nép kimondhatatlanul meg van alázva; Róma pénzét kéri; saját vezetői meg érthetetlen gyűlölettel és megvetéssel néznek le rá. S a nép apraja-nagyja hisz apái Istenében és várja Izrael szabadulását. Mikor azonban eljött a várva- várt szabadulás ideje, nem kellett neki a fölkínált megváltás. Ez Izrael örök tragédiája; mindig más Megváltót akar, mint akit Isten küld neki. Most is...
