A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
39 Jézus tompa komolysággal ejti ki egyik szót a másikután. Az apósa©, a V1LÁÜ V± ÜÉ tolok zavartan hallgatják. Pedigjeruzsálem pusztulása csak annak a nagy pusztulásnak az előjele, amely a történelem végén fog bekövetkezni. ... A gyötrelem után következő időkben a nap elhomályosul és a hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világ- mindenségetösszetartóerőkmegrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait a föld szélétől az ég határáig... Jelek lesznek a napban, holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik... Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a ti megváltástok... Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondokközött, hogy váratlanul meg ne lepjen titeket az a nap. Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak... Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok. így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindettől, ami következik és hogy megálljatok az Emberfia előtt... Az apostolok kezdték sejteni, hogy hamarosan nagy dolgoknak lesznek tanúi. Mert így még ők sem hallották a Mestert beszélni... tőleg az ünnepek előtt. Igenkapóra jött nekik, hogyjúdás, egyatizen- kettő közül, kész volt segíteni nekik tervük Idvitelében. Jézuson kívül senki sem sejtette, hogy áruló van a Mester legmeghittebb barátai között. Afőpapokharminc ezüstpénzt Ígértek neki arra az esetre, ha kezükre játssza a Mestert. Júdás belement az alkuba... A húsvéti ünnepek előtt Jézus is- m mm mét fölment Jeruzsálembe tanítván a. „ a. nyaival, hogy a törvény előírása IsJAuiiiiraly a szerint megegye a húsvéti bárányt. Még Mózes rendelte el azt így egészlzraelben az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Hálaáldozat is volt egyben ez az ünnep; az egyéves, hibátlan bárány leölése évről-évre emlékeztette a zsidókat arra a páratlan jótéteményre, a- melyet Jávé gyakorolt népével szemben Mózes napjaiban. Igaz, a századok folyamán sok mulasztás és hanyagság történt e téren. A babiloni fogság után azonban szinte aggályos pontossággal betartották MóA jeruzsálemipapi tanács közben elhatározta, hogy Jézust ^akármi módon, de el kell fogni. Még lehe-
