A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
44 ISTEn CStmPESZE Alapvetés. A követkéz6 hónapok csak kudarcokat hoztak. Lengyelországi és csehszlovákiai utazásom minden nehézség nélkül ment végbe, de amikor vissza akartam térni ezekre a helyekre és más vasfüggöny mögötti országokat meglátogatni, hónapokon keresztül csak kérdőíveket töltöttem ki a beutazási engedély megszerzésére, de hiába, nem kaptam meg. Kényelmes kis szobámban a házasságról is álmodoztam, jövendő társamról, aki hajlandó lesz megosztani velem a szegényes misszionárius életet, a hosszú távollétekkel, bizonytalanságokkal együtt. A háztartási költségekhez is illett volna hozzájárulnom, de nem volt jövedelmem. Egy holland lap ugyan felkért, hogy írjak cikkeket lengyelországi utam ról, de tudtam, nem fognak fizetni érte. Mivel nem voltam író, nem is törődtem kérésükkel. Később azonban úgy éreztem, mintha Isten sugallná, hogy írjam meg azokat a cikkeket. Nekiültem az írásnak és beszámoltam egyben csehszlovákiai utamről is. A lap megköszönte a cikkeket, de nem küldött tiszteletdíjat. Néhány nap múlva újból levelet kaptam az újságtól. Az olvasók, noha nem említettem további utazási terveimet, sem pénzhiányomat, apró adományokat kezdtek küldeni. Igaz, csak fillérek voltak, de egyelőre fedezték apró igényeimet. Adhattam valamit a háztartásiköltségekhez, kopott kiskabátom helyett vehettem egy újat, s a cseh orvostanhallgatónak elküldhettem a megígért cseh Bibliát. Később, amikor munkaköröm kibővült, az adományok is nagyobbak lettek. Amikor pedig igazán nagy összegre volt szükségem, Isten más forrásokat nyitott meg. De még az adományoknál is fontosabb volt a cikkeknek egy másik következménye. Egy kis imacsoport vezetője írt Amersfoortből, hogy a Szentlélektől azt az utasítást kapták, vegyék fel velem a kapcsolatot. Meglátogatnám-e őket?
