A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
34 lanságot néha kiküszöbölje, mert hiszen a születéseket szabályoznia kell, és mert (főleg!) a szexuális kapcsolatnak a termékenységen kívül más értéke, értelme is van. Az ilyenfajta okoskodás azonban helytelen vágányokon jár és vaskos tévedésekre vezet. Ha a valósághoz hűek akarunk maradni, akkor okoskodásunkhoz más kiindulópontot kell vennünk. Az egész emberi létezésnek legalapvetőbb igazsága az, hogy az emberi önmanipulációt megelőzően mindenestül, még bizonyos banálisnak tűnő esetlegességeivel is, adva van; sőt ezenfelül még az is, hogy az ember mindenestül személyes lény, tehát mindenestül önmaga fölé mutat, Istenhez tartozik, Istenre irányul. Mármost az ember különböző adottságai vagy normálisak, vagy nem azok. Ha tehát az ember a maga normális adottságaival manipulál, az csak akkor válik az ember igazi javára, csak akkor lesz emberileg és erkölcsileg jó, ha a manipuláció az adottság belső struktúrájához alkalmazkodik, annak a célszerűségét követi; a manipuláció rossz, és az emberi személynek éppúgy mint Isten személyes szándékainak meggyalázása, ha a normális adottságokat meghiúsítja, kiküszöböli. Vannak viszont az emberben abnormális, beteges, fogyatékos adottságok is; azokkal akkor manipulál a maga javára, ha kiküszöböli, javítja, gyógyítja. Az, hogy egy szexuális kapcsolat termékeny lehet, az az embernek normális adottsága, emberi érték; éppen ezért a manipulációnak egyértelműleg megszabja az irányát, kizárván az ellenkező értelmű manipulációt. Persze adottkörülménynek, abnormálisnak, emberi rossznak bizonyul az, hogy olyan szexuális kapcsolatot hajtunk végre, amelyik talán majd megtermékenyüléssel végződik; a rossz azonban nem a kapcsolatnak a termékenységre irányuló nyitottságában van, hanem abban, hogy ilyen körülményekkö- zött egyáltalán szexuális kapcsolatot kezdeményezünk. Másrészt az is előfordul, hogy adott körülmények között a fogamzásgátlás kikerülhetetlen rossznak bizonyul. Ebből a röviden felvázolt okoskodásból a következő konklúziók adódnak; 1. Minden erkölcsi problémafelvetést megelőzően a fogamzás- gátlás abszolút érvényességgel emberi rossznak minősítendő, éppen mert emberi önmanipuláciőval egy nagy emberi értéket, a termékenységre való nyitottságot önellenmondó módon semmisít meg. 2. Erkölcsi síkon nézve is a fogamzásgátlás elvben súlyos erkölcsi rossz. Ezt az elvet hirdette ki többször is ünnepélyesen az egyházi tanítóhivatal, mint a természetes erkölcs egyik tételét.
