A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

35

3. A fogamzásgátlás konkrétan is erkölcsi rossz lesz, amikor a következő konklúzió nem nyer alkalmazást.

4. Előfordul elég sokszor, hogy csak olyan választások állnak előttünk, amelyeknek mindegyike kikerülhetetlenül komoly emberi rosszat, bajt hoz magával; ilyenkor, ha kikerülhetetlenül, elodázha- tatlanul választanunk kell, a kisebb emberi baj tudatos választása és végrehajtása nem lesz erkölcsi rossz, vagyis bűn. A fogamzásgátló technika alkalmazása feltétlenül kisebb rossz sok minden másnál; akár egyéni, akár családi károknál (felelőtlenül nagy családnál, az

A SÉRTŐDÉKENY ÉN-ROL... (Cser László, S.J.)

Amikor életed a keserűség tengerébe zuhant és ügy érzed, hogy a keserűségnek ez a tengere egyedül i menedékhelyed, ahol még meghúzhatod magad, - tanulj meg mosolyogni magadon. • A világ az üldöző és te vagy az üldözött, keserged, - észre merted venni, hogy a világ alig törődik veled és legalább annyi az üldözött, amennyi az üldöző? - Nogy fölfújjuk a magunk doIgaitl Apróságaink kis ballonjába teletüdővel fújjuk keserű levegőnket, tágul az és emelkedik velünk akeserűségünk tengerétől a keserűségünk egéig. • Fontosságtudatunk sértődékeny énje oly kicsire szabta világunkat, hogy ez a kis magán -mindenségünk csak addig ér, amíg tapogató kezünk, érzékenykedő szívünk és képzeletünk túlzó szárnyverése. - Lépj be egy könyvtárba és kérdezd meg azokat, akik megtol főtték ezeket a halott termeket: ebben a temetőben, ahol az emberiség annyi törekvése, verejtéke, álma és kínja összeszorult a poros papírt apókra, fontosak-e annyira ezek a könyvek és íróik, hogy a sértődöttség keserű tengerébe vessék maguk af? - Lépj a múzeumba és sétálj végig elmúlt idők emlékeinek roncsai között, nézd végig évezredek és évezredek csontfoszlányait és az emlékeket, amik valaha oly lényeges részei voltak annyi embernek, és szégyeld önsajnálatodat ennyi elpusztult ember, műveltség és valaha-élet előtt. - Vagy inkább lépj ki a szabadba, zarándokol I a tenger partjára, ahol szinte időtlen nyugalomban hullámzik a tenger vize, nézz a hatalmas égre a mindenség e kis pontjáról, ahol állsz, csodálkozz kicsiségeden és határoltságodon, gondolkodj életed apró-cseprő szúnyogcsípésein és ha már ugorni akarsz valamibe, ugorj ebbe a nagy, szabad, mindent átölelő tengerbe, nézz föl a mindenkire derülő-boruló égre és kacagj magadon úgy, ahogy a sirályok kacag- nak-sfrnak életünk nagysága és kicsisége között, ég-föld között, köny- nyű szárnyakon szárnyalva rövid létük derü-boruja között.