A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
32 nincs is rossz bőrben! Meg ki is gömbölyödött. Igaz, a bundája megnőtt, de már kezdi levedleni a téli szőrét...- De miért is nem tud a ló beszélni? - gondolta Konta. - Elmondhatná nekem, hol merre járt, mi történt vele, hol és hogyan vészelte át a télútót?Ez valóságos csuda! Az bizony! Csuda! - De hogy is vezeti most haza. A nadrágszíjával nem kötheti meg, mert mi tartja akkor a nadrágot. Gatyában nem vezetheti végig a falun. Mentő ötlete támadt. Kihúzta nagy tarka zsebkendőjét, megsodorta, belefonta lova sörényébe... s gyíte ... gyerünk haza... Az egész falu a kapuba szaladt csudát látni. Mert tudták, hogy gazdája a Rárót az erdőbe csapta megdögleni. Gyuri kocsis is szaladt a lőcsfalvi paphoz, hogy hát "feltámadt a Konta komám döglött Rárója". .. Erre még a pap is nekiiramodott csudát látni. Olyan volt az udvar, mint egy országos vásár, annyi volt a nép. A Konta gyerkőcök örömükben cigánykereket hánytak az udvaron. Kontáné sírt, mint egy gyerek és Rárót becézgette... A falu találgatta, hogy is került elő... hogy is lehet az, hogy a Ráró hazatért... ? Mindenki jó jelnek vette. A babonásabbak Ráró "feltámadásában" egy boldogabb esztendő előjelét látták. Alőcsfalvipap is örült az újraéledő reménységnek, melyet Ráró prédikált hazatérésével, legalább könnyebben begyógyulnak népe lelkén az aszály-év ejtette rettenetes sebek. SÖRÉN KIRKEGAARD: A LEGNAGYOBB Mi teszi az embert naggyá, a teremtés csodájává s kedvessé Isten előtt? Mi teszi az embert erőssé, erősebbé az egész világnál, s mi teszi őt gyöngévé, gyöngébbé a gyermeknél? Mi teszi az embert keménnyé, keményebbé a sziklánál, s mi teszi őt lággyá, lágyabbá a viasznál? Nem más, mint a szeretet. Mi az, ami mindent megelőz? A szeretet. Mi az, ami mindent túlél? A szeretet. Mi az, amit úgy kaphatsz, hogy ő kap tőled mindent? A szeretet. Mi az, amit úgy adhatsz, hogy ő ad neked mindent? A szeretet. Mi áll helyt, míg minden más meginog? A szeretet. Mi vigasztal, míg minden vigasz odavan? A szeretet. Mi állandó, míg minden forgandó? A szeretet. Mi marad, míg a mulandók múlnak? A szeretet. Mi tanúskodik, míg a jövendölés elnémul? A szeretet. Mi nem fakul, míg a látomás tova tűnik. A szeretet. Mi világosít meg, míg a szó csődöt mond? A szeretet. Mi teszi az együgyűek beszédét bölccsé? A szeretet. Mi változhatatlan, míg minden változik? A szeretet.
